Otthon a vízparton, a lesen

Nemcsak a vízpartokon érzi otthon magát a Mátészalkán élő Szűcs Sándor, hanem az erdőkben és a mezőkön is, ugyanis horgászni és vadászni egyaránt szeret.

Dugipeca a bokrokban

– A horgászatot már hatéves koromban megszerettem, s ez a szenvedélyem 65-66 év elmúltával sem kopott meg – mesélte érdeklődésünkre a Sporthorgász Szövetségek Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közhasznú Szövetség Felügyelő Bizottságának elnöke. – A gyermekkoromat Nagyecseden töltöttem, a horgászat titkaival a Krasznán ismerkedtem meg, s mind a mai napig a folyók jelentik a nagy szerelmet. Horgászott édesapám is, de a meghatározó inkább az lehetett, hogy hárman voltunk fiúk testvérek, és sokat lógtunk el otthonról pecázni. A parton voltak elrejtve pecabotok, s bizony gyakran titokban folytattuk ezt a csodálatos mesterséget. Akkoriban még nagyon sok hal volt a folyókban, de még 10-20 évvel ezelőtt is sokkal több volt, mint most. A domolykózásokat soha nem fogom elfelejteni, cserebogárral fogtuk azokat a halakat, csodálatos élményt jelentett. Azóta megváltozott a fogás tilalmának az ideje is, a domolykó fogásának tilalma éppen egybeesik a cserebogárrajzással, így már nem illik a védett halra horgászni, akkor sem, ha a megfogása után visszadobná az ember. Amíg ősszel le lehet menni a vízpartra, megyek pergetni domolykóra, csukára vagy más ragadozóra. Még motorcsónakkal is rendelkezem, igaz, az már csak itt van az udvaromon, hiszen egyre kevesebb az erőm. Egykoron a Felső-Tiszán használtam, de ma már annyira ingadozik a víz magassága, hogy nem hagynám kint magára, hiszen egy-egy áradáskor hirtelen 4-5 métert is emelkedik a Tisza vízszintje, ha rövid a lánc, víz alá kerülne. Tavaly horgásztam Vaján, a Tiszán, a Krasznán, a Túron, a Szamoson, szeretem a változatosságot. Sikerült fognom pontyot, egy-két süllőt, csukát, kisebb méretű harcsát. Domolykóra a Krasznán pergettem, a többi ragadozót kishallal fogtam.

A vadászat szeretetét és szenvedélyét az apai nagyapától örökölte Szűcs Sándor, s a Mátészalkai Vadásztársaságnál kezdett el vadászni negyven évvel ezelőtt. Hosszú ideig a vadászmesteri tisztséget is betöltötte, de volt a vadásztársaság elnöke is egy időben.

Másnak is szerezzenek örömet

– Főleg a vadásztársaság területén szoktam vadászni, de régebben a barátokkal eljártunk a Bükkbe, sőt még elutaztunk Zala megyébe is. Kiemelkedő trófeákkal nem rendelkezem, talán a 24 centiméteres vadkanagyar árulkodik az egyik emlékezetes vadászatomról. A hazánkban található fajokat sikerült terítékre hoznom, ejtettem el többek között őzet, muflont, szarvasbikát. Nem nagy trófeákról van szó, de a vadászati értékük semmivel sem kisebb, hiszen ugyanolyan nehéz elejteni ezeket is, mint az értékesebbeket.

– Emlékezetes vadászat volt, amikor egyszer vendégként Boldván vadásztam, s egy koca mellől öt süldőt sikerült terítékre hoznom a lesről.

S hogy mit jelent számára a horgászat és a vadászat?

– Imádom a természetet, a vízpartot, az erdőt, ugyanakkor tisztelem is az állatokat. Van olyan szóróm, ahol még soha nem ejtettem el semmit sem. Az állatok látványa, gondozása nagyobb örömet szerez, mint az elejtésük. Így vagyok a halakkal is, keveset hozok haza. Ha nekem örömet szereznek, akkor másoknak is szerezzenek örömet.

MML