Jószomszédi iszony, avagy a társasházi élet korona idején

Unalmas, tudom, csapból is ez folyik, bárhova kattintunk, kapcsolunk, a járvány néz szembe velünk. Vagyis nekünk kell szembenéznünk vele és egy másik lappangó problémával is, ami a mostani rendkívüli helyzetben ismét felütötte a fejét.

Na ez nem egy kór, de sokunk számára mégis igen kóros állapotot okoz: hogyan viseld el a szomszédod a bezártság alatt?

Megpróbáltuk a valós problémát némi cukormázzal tálalni, reméljük, sokan magukra ismernek a csokorba szedett helyzetek valamelyikéből, és az esetek megélése okozta bosszankodás helyett most inkább mosoly kerül az arcokra. Legalábbis a problémák kollektív megélése, az, hogy mással is történik ilyen, általában segít a harag leküzdésében.

Az egyes szám első személyben megírt sztori a felhasználói élményt fokozza, ne gondolja senki, hogy egy embernek szánt az ég efféle rút, háládatlan sorsot.

Amikor nem is olyan könnyű az együttélés

Nem új keletű a dolog, volt már örök harag, pereskedés, ölre menés és torkaszakadt ordibálás is az urbanizált együttélés történetében.

Mindenki tisztában van vele, vékonyak a falak, és minden hangszigetelést nélkülöznek, legyen az panel vagy téglaépület és persze nem lehet hetekig csendkirályt sem játszani (sajnos...). Mégis van, ami minden határon túlmegy. De hol ez a határ? Erre van a házirend és bizonyos írott és íratlan szabályok. Utolsó jelenti a legnagyobb kihívást történetünk hőseinek, akiknek a mostani bezártság még inkább meghozta a „harci kedvét”.

Mindig megfogalmazódik bennem egy-egy kirívó eset után, hogy már meg sem lepődöm. Aztán mégis újra és újra elképedek, a hajamat tépem, rohannék a szomszédhoz számon kérni aktuális „jócselekedetét”, de inkább magamat fogom le: ne menj, nem éri meg!

Vannak a fiatalok, akik éjszaka hangoskodnak és vannak az idősek, akik már hajnalban. Na de mégis, akkor én mikor aludjak? Nekünk, akik negyven év munkára vagyunk ítélve, az otthon jelentené a feltöltődést, nyugalmat. Csak azt hittem! Az megvan, hogy a szomszéd amikor már felettébb tiszta, úgy válik meg a zuhanyrózsától, hogy se puszi se pá, csak elengedi? A kád ugye még az uraknál sincs kipárnázva, szóval az eredmény az, mindenki tudja az utcában, alanyunk friss és üde lett.

Értem én hogy ne mozdulj ki, maradj otthon, de a körfolyosón kutyát sétáltatni és rollerezni is csak kreatív elmék kezdenek...

Apropó körfolyosó. Ez nem kertes ház, nekem bent sincs drága kanapém, másoknak meg már kint is. Kempingszékek, padok, dohányzóasztal és külön a kerti tevékenységhez vásárolt papucs, továbbá csillivilli ruhaszárító, rajta a száradó alsóneművel. Tényleg? Minden hely foglalt már odabenn? Na jó biztos, nem kötözködöm, igazuk lehet, hogy a körfolyosó bejárati ajtajához teregettek. Majd ügyelek, amikor jövök haza, össze ne koszoljam őket.

Újabb ütközési pont a bagó...

Két csoport van: akik dohányoznak és akik megszívják.

Igazából azt vettem észre mostanában, hogy egyre gazdaságosabban dohányoznak az emberek. Egy cigit többen is szívnak: aki ténylegesen és aki a nyitott ablakán keresztül a kint bagózó füstjét... Végül is a gyerekszoba ablaka alatti füstölés lehet valamiféle edzésmódszer, felkészítjük a fiatal szervezetet a nehézségekre.

Sokféle kategória van még, egyik kedvencem a „szőnyegrázók”. Valószínűleg olcsó megoldás kirázni az erkélyen a szőnyeget, én megértem, csak szóljanak időben, mert akkor én is továbbrázom, amit rászórt a balkonra kirakott dolgaimra. A szőnyegrázók továbbfejlesztett változata a korláthoz szőnyeget neki csapók csoportja. Igen, mielőtt felmerülne a kérdés, az erkély vagy a körfolyosó korlátjának.

Az eddig légvédelmi károkat okozó porolók megfejelik egy kis zajszennyezéssel is a dolgot, zeng az egész ház.

Sokan felújítanak, fúrnak-faragnak, ez teljesen rendben is van. Zajos és idegesítő tudom, de ezt meg kell csinálni valahogy, elkerülhetetlen a hangzavar.

Azonban van ennek egy ellentéte, a felújításra szoruló lakások. Az évek óta éles hanggal nyikorgó ajtók, melyek már nem tudnának hangosabban némi olajozásért kiáltani. Ám gazdájuk konok és kitart, nem akarja hogy „simán menjen” a nyitogatás. Így marad az éjjeli ébresztő mindenki számára, mikor hősünk elindul oda, ahová a királyok is gyalog járnak.

Szerelem a korona idején

Nagy próbatétel lehet ez az időszak a párok számára is, már csak ha a kínai adatokból indulunk ki, hogy a koronaveszély elhárítása után megnőtt a válni akarók száma az országban. A párok talán túlságosan is megismerték egymást a bezártság alatt, nem tudom. Ez a párhuzam ugyan lehet csak a véletlen műve, de ha maradunk a márquezi vonalon, a szerelmesek akár bele is kezdhetnek a Száz év magány olvasásába.

Azért a humornak is van határa, így ennek a történetnek is. Jó pár oldalon sorolhatnánk még hasonló eseteket: tíz után porszívózók, éjjeli bulizók, hajnali centrifugázók. Azonban nézzük pozitívan a dolgokat! Ha magunkra ismertünk egy-egy eset kapcsán, az azt jelenti, van hol laknunk és van kivel beszélnünk, mit számít az, ha a másik kicsit hangosabban veszi is a levegőt, mint kellene.

UL