Áprilisi nagy pontyfogás a fehérgyarmati Balla-tónál

A legtöbben gyermekkorukban lesznek rabjai a horgászatnak a nagypapának vagy az édesapának köszönhetően. Gyermekként „fertőződött” meg a horgászat szeretetével a Rozsályban élő Ignácz Dávid is. Bár a község határában volt egy bányató, amit előszeretettel kerestek fel a horgászok, a kis Dávid azonban a gyümölcsöskertjükben szerette meg ezt a tevékenységet.

A békés halak a kedvencei

Olvasóink meghökkenhetnek azon, hogyan is kapcsolódik össze a gyümölcsöskert és a horgásztó, a magyarázat azonban roppant egyszerű: a családi gyümölcsös területén volt egy nagyobb méretű „öntözőgödör”, amibe az édesapa az évek során telepített pontyot, kárászt, csukát. A kis tavat még az édesapa barátai is szívesen látogatták, s bizony Dávidka gyakran több halat fogott, mint a tapasztalt horgászok.

– A középiskolát Debrecenben végeztem, s mivel ritkán jártam haza, nemigen volt időm horgászatra. Az egyetemi csoporttársaim között azonban többen is szenvedélyes horgászok, így aztán bennem is feléledt újra a horgászat iránti szeretet, s amint van szabadidőm, irány a tópart – mesélte érdeklődésünkre Ignácz Dávid, aki a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karán elsőéves hallgató az osztatlan mezőgazdasági agrármérnök szakon.

– Nem véletlenül mondtam tópartot, ugyanis az állóvizek békés halait, a pontyot, az amurt szeretem megfogni, a folyók nem vonzanak. Debrecen közelében a kedvenc bojlistavaim a pródi tó és a Kócos-horgásztó, továbbá szeretem a fehérgyarmati Balla-tavat is.

Egyszer megakasztottam ott egy 9 kilogrammos tükörpontyot, azonban a korábbi egyéni rekordom Verba-tanyához kötődött, ott fogtam egy 16 kilogrammos pontyot.

– Ez a rekordom azonban már a múlté, mert április 9-én 16,5 kilogrammos pontyot fogtam a Balla-tónál.

Jól sikerült az avatás

– Reggel 7 órakor találkoztam két barátommal kint a tónál, az olcsvai Huszti Bencével és a vásárosnaményi Szucsányi Bencével. A délelőtt folyamán fogtunk pontyokat, megakasztottunk egy 10 kilogrammos tokhalat is, majd a parttól 5 méterre beetettem egy sávot, s oda dobtam be az egyik botomat.

– Úgy 13 óra körül kapást jelzett, s bevágtam.

Már akkor éreztem, hogy nagyobb hal van a horgon, hiszen nem rázta magát, komótosan oldalazott jobbra, majd megindult az akadó felé.

– Sikerült visszatartanom, s 15-20 perces fárasztás után megszákoltuk – elevenítette fel az eseményeket Dávid, aki azt is elárulta, hogy új botjait avatta fel ezen a horgászaton.

– A Balatonnál élő egyik barátom úgy döntött, hogy háromnapos használat után eladja a vadonatúj botjait fél áron. Azokat vettem meg, s már az első horgászatomon kiderült, hogy nem is csináltam olyan rossz vásárt.

MML