2020.05.18. 07:00
Nagyon nehéz kenyér ez...
A birkanyírók öregszenek, és egyre kevesebben vannak.
FERENCÚgy emelgetik a juhokat, mintha pillekönnyűek lennének | A hattagú csapat egy nap alatt 5-600 állatot is megnyír
Fotó: Dodó Ferenc
Ugyan a Máriapócshoz közeli tanyán Filkó és Gizi az úr, de nem ők a leghangosabbak: a két kutya ugatását elnyomja a 190 birka folyamatos bégetése.
Az állatok egy helyre tömörülnek a karám előtt, szorosan állnak egymás mellett, miközben az udvar másik részén készülődnek a nyírók. Fél egy körül járunk, és ez már a harmadik gazdaság, ahol a csapat aznap dolgozik: estére közel hatszáz állatot szabadítanak meg a bundájától.
Egyre kevesebben vannak
Korán keltek, Békés megyéből jöttek – mint mondják, egyre kevesebben értenek ehhez az ősi szakmához. És még kevesebben vannak, akik művelik is. A nyírás nehéz fizikai munka, nem olcsók az eszközök, sem az utazás, egy birkáért pedig négyszáz forintnál alig kapnak többet.
– A nyírók egyre öregszenek és fogynak – mondja Rácz László, aki a csapatának tagjaihoz hasonlóan a szüleitől tanulta a mesterséget.
– A földön nyírjuk a birkákat, ugyanúgy, ahogy az ausztrál vagy az angol nyírók. Leültetjük az állatot a földre, megtartjuk és úgy nyírjuk.
Ma már nem ollóval, hanem elektromos gépekkel dolgoznak – az emberi hajnyíróval azonos elven működő juhnyíró géppel a korábbi 30–40 helyett naponta akár 60–100 juh is megnyírható. A legtöbb helyen ezekhez van áram, de ha nincs, azt is megoldják: saját aggregátort visznek – ide is hozták magukkal.
Úgy kapják fel a juhokat, mintha pillekönnyűek lennének, a jószágok pedig fegyelmezetten tűrik, hogy alig pár perc alatt megszabadítsák őket a többkilónyi bundájuktól. Amire azután vagy van kereslet, vagy nincs. De ha van is, csupán hatvan forintot adnak érte.
– Közel harminc éve csináljuk, azóta minden reggel négykor kelünk – meséli a gazda, aki körbevezet bennünket.
– Itt vannak a kicsik: két hete születtek – mutatja a kedves jószágokat. – Egy távolabbi karámban van két tenyészkos, egy másik helyen a harmadik, Andor. Hogy miért vannak külön? Az ok egyszerű: verekszenek.
Vajon lesz utánpótlás?
– Nehéz kenyér ez: reggeltől késő estig dolgozunk velük, rengeteg a kiadás – most a télen 150 hatalmas guriga szalmát ettek meg –, bevétel pedig alig: ha a tavalyi jövedelmünket visszaosztjuk, még egy átlagfizetés sem jön ki – mondja a gazda felesége, és ugyanazt kérdezi, mint amit a nyírók: ha ők kiöregszenek, vajon lesz még valaki, aki ezt az életformát választja? Aligha...
SzA