Orvosi kompetenciákkal felvértezve

Az egészségügyben dolgozó orvosok, ápolók, mentősök gyakran végeznek emberfeletti munkát, ami különösen igaz volt a március 19-e utáni pandémiás időszak alatt.

Az életüket kockáztatva igyekeztek segíteni beteg embertársainkon. Ahogy arról az Országos Mentőszolgálat kommunikációs és PR-vezetője, Győrfi Pál bő két hónapja tájékoztatta lapunkat: a mentősök több ezer fertőzésgyanús vagy igazoltan koronavírus-fertőzött betegnek nyújtottak segítséget az országban, és több tízezer honfitársunk járvány­ügyi mintavételét, tesztjét végezték el.

Nem véletlen, hogy fáradozásaikat az emberek – sok egyéb köszönetnyilvánítás mellett – országszerte tapssal ismerték el, a felépült betegek pedig, akik hosszú ideig csak beléjük kapaszkodhattak, ma is hálával gondolnak rájuk.

A mama révén belelátott

Olyan bizalmi tőke ez, amely erőt ad a mostani nyugalmasabb időszakokban is, vagy éppen kedvet csinál többeknek, hogy ilyen pályát válasszanak. Az utóbbiak közé tartozik Lévai Aletta, aki a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán hamarosan átveheti mentőtiszti diplomáját.

– Mindenképpen egészségügyi területen akartam elhelyezkedni, pontosabban szólva semmiképpen se szerettem volna egy életen át olyan munkakörben dolgozni, amelyben minden nap ugyanolyan.

Valamiféle izgalmas területre vágytam, és nem kellett hozzá sokat keresgélnem, hogy rátaláljak a mentőtiszti szakmára.

– Azt ugyan nem tudtam, mit is csinál konkrétan egy mentőtiszt, de abban biztos voltam, hogy a mentőzéssel minden egyes nap kaland – indítottuk a beszélgetést.

A szolnoki lány előtt egyébként nem lebegett családi vagy rokoni minta, illetve annyiban mégis, hogy az édesanyja gondozónőként küzdötte fel magát egy idősotthon központvezetői székébe. A mamának köszönhetően Aletta némiképp belelátott az idősekkel, elesettekkel foglalkozó rokonszakmák világába.

S ha már az izgalmakról szó esett, nem kellett sokat várnia, hogy fejest ugorjon a való életbe. Másodévesek voltak, amikor már vonulhattak sima mentővel, és a szekundálás során megismerkedhettek a rendszerrel, a felszereléssel, illetve testközelből leshették el a betegvizsgálat fogásait. A következő tanévben aztán magasabb szintre lépve helyet kaptak esetkocsikon is. Ezekben a mentőkben olyan mentőtiszt teljesít ­szolgálatot, amivé Aletta is válik a diploma megszerzése után.

Közeledni rémült gyerekekhez

– Bőven volt lehetőségünk kipróbálni magunkat „éles” helyzetekben, ráadásul mentőgyakorlatot is vállalnunk kell. Természetesen nincs abban semmi örömteli, ha valaki mentőre szorul, de nekünk minden bevetés nagy izgalommal jár, és minden riasztás élményszámba megy, vagyis azt kaptam, amit vártam – pipáltuk ki „a változatos mindennapok” témakörét is.

Amikor hazánkban is terjedni kezdett a koronavírus, az Országos Mentőszolgálatnak hirtelenjében sok önkéntesre lett szüksége. Aletta évfolyamából a hallgatók 95 százaléka fontosnak tartotta, hogy jelentkezzen. Beszélgetőpartnerünk munkájára az otthonához közel, a szolnoki Hetényi Géza-kórházban tartottak igényt már áprilisban, és csak júniusban tért vissza a könyveihez, miután a szigorító intézkedéseken enyhítettek.

Mindannyian kaptunk Covid-oktatást, magunkra öltöttük a kiosztott védőfelszerelést, majd Covid-gyanús betegektől kellett garatból, orrból váladékmintát vennünk.

– A mintáinkat a fővárosban értékelték ki. Arról semmit nem tudtunk, mennyi volt közülük pozitív. De a jelekből ítélve nem találkoztam egyetlen akut esettel sem, és a környezetemben se halottam ilyesmikről. Megtanulhattam viszont, hogy talpig bebugyolálva miként lehet közeledni rémült gyerekekhez és megpróbálni kommunikálni velük – hallhattuk.

Csak második hullám ne jöjjön

Ha Aletta túljut majd az államvizsgához beugróul szolgáló szigorlaton, a mentőgyakorlaton, eredményesen lép ki a vizsgakocsiból, és sikerül az államvizsgája, bármelyik esetkocsinak és az abban szolgálatot teljesítő sofőrnek, ápolónak a „parancsnoka” lehet. Végzettsége ugyan lesz, de tapasztalata kezdetben kevés, éppen ezért nem szégyellte bevallani, hogy bizonyára megremeg majd a térde néhányszor.

– Nem minden beteg produkál tankönyv szerinti tüneteket, de gyorsan dönteni kell, így a rutin megszerzéséig állandó izgalomban telik majd az életem.

Mivel az orvos után másodikként a mentőtisztet terheli a gyógyszeradás vagy az invazív beavatkozások felelőssége – hiszen ha a helyzet úgy kívánja, még mellkast is kell vágnunk –, a legrázósabb pillanatokban is helyt kell majd állnom.

Már csak azt remélem, hogy elkerül bennünket a koronavírus második hulláma. Amennyiben pedig tévednék, állok elébe – jelentette ki határozottan.

MJ