Versenyzés közben a családi fotó ad erőt a kétszeres Európa-bajnok sportlövőnek

Kétszeres Európa-bajnok sportlövő, emellett hivatásos vadász is ifj. Szakács Zoltán, aki esetében tökéletesen megállja a helyét a mondás, ami szerint nem esik messze az alma a fájától.

Ugyanis az édesapja is kiváló lövő: 72 évesen egy, a napokban rendezett versenyen száz korongból kilencvenet eltalált.

Nem unatkozik a hétvégeken ifj. Szakács Zoltán, ugyanis rendszeres résztvevője a hazánkban rendezett lőversenyeknek. A kiemelkedő eredmények és a helyezések alapján teljesítményével még a sportoldalunkra is bekerülhetne az immár kétszeres Európa-bajnok sportlövő, de mivel a nyírtassi Gyöngyharmat Erdőbirtokossági Társaság hivatásos vadásza a Székelyben élő fiatalember, s a beszélgetés során érintettük a munkáját is, a nem mindennapi sporttevékenységének így a Horgász, vadász oldalunk ad otthont.

Versenyről versenyre

Tavaly számos versenyen győzött, a legnagyobb sikert azonban augusztusban Esztergomban az 52. Helice Európa-bajnokságon érte el, hiszen kontinensbajnok lett, a sportág történetében először állhatott magyar sportoló a dobogó tetejére. Ugyancsak hazánk rendezte ezen a nyáron a 13. Kombinált Vadászlövészeti Európa-bajnokságot. A Csákberényi Vadászlőtéren Európa 14 nemzetének 113 sportlövője versengett, s a koronglövő (sörétes) kategóriában nem talált legyőzőre ifj. Szakács Zoltán, így Európa-bajnok lett. A közelmúltban Nyíregyházától Kunfehértóig, Füzesabonytól Hercegkútig számos megmérettetésen bizonyította tudását és ügyességét. A júliusban Galgamácsán megrendezett Sporting Világbajnokságon a magyar versenyzők között a második lett, a 700 induló közül pedig összesítésben a 12. helyen végzett. Az elmúlt szombaton a Vadász Trap Országos Bajnokságon a 100 korongból 97-et eltalált, abszolút új országos csúccsal lett győztes.

Csak komolyan lehet csinálni

– Mielőtt megkérdezné, minek köszönhetem a lövészeti tudásomat, hadd büszkélkedjek azzal, hogy a hetvenkét esztendős édesapám a napokban a Milotay Gábor Emlékversenyen száz korongból kilencvenet eltalált, s így az első helyen végzett kategóriájában. Vagyis az alma nem esett messze a fájától, volt kitől örökölnöm a szükséges géneket – mesélte ifj. Szakács Zoltán, aki a versenyeken egyéniben a Debrecen Városi Lövész Egylet sportolójaként indul, a csapatversenyeken pedig a társaival a megyei vadászkamarát képviseli.

– Edzésekre nem járok, mert sokba kerülne, ezért inkább igyekszem minél több versenyen részt venni, ugyanis azt vallom, hogy versenykörülmények között lehet a legjobban fejlődni, erősödni. A versenyeket mindig komolyan veszem, nemcsak odaállok és lövök, de nagyon koncentrálok.

Ha megzavar valami, akkor ránézek a mellényemre, amelyen édesanyám, édesapám és a hannoveri vérebem fotója látható, s abból erőt merítek, tudom folytatni a versenyt.

– Olyan mellényt, amelyre rá van vasalva a családtagok fotója, még senkin nem láttam. Az áprilisban koronavírusban elhunyt olimpiai bajnok, Igaly Diána mindig megdicsérte a mellényt, de megcsodálják a versenyzőtársaim is – folytatta a sportlövész, akit a kedvenc versenyágáról is megkérdeztünk.

Megerőltető a koncentráció

– A sporting és a compak sporting szakágakat szeretem a legjobban. Míg az első esetében 5–85 méter között repülhet fel a korong, s a lőfegyvert nem lehet a vállnál tartani, a másiknál a 30 méter távolságra felröppenő korongot vállból indított lövéssel kell eltalálni.

Vajon egy-egy ilyen hétvégi verseny mennyire viseli meg az embert? – kérdeztük a fiatal sportolótól.

Ha hétvégén versenyzem, annyira elfáradok, hogy szerdáig alig térek magamhoz.

– Nem testben fáradok el, hanem fejben. Száz korong röppenését végigkoncentrálni igencsak megerőltető. Nem lehet lazítani, nem lehet egy-két korongot könnyedén venni, mert egy kis kihagyás, egy kis megingás is jelentős – akár 20-30 helyezéssel járó – visszaesést jelent. Egyébként, hogy jól megy a koronglövészet, azt annak is köszönhetem, hogy 1995-ben, tizennégy évesen a vadászháromtusa sportágat választottam, s jó tíz évig csináltam. Ebben volt skeet, trap és toronykakas is. Aztán egy több mint tízéves szünet következett, a lövészettel komolyabban 2018-tól foglalkozom.

Vajon a sok hétvégi verseny nem hátráltatja a hivatásos vadász munkáját?

– A szakember tudja, mikor mire van szüksége a vadnak, s arról lehet gondoskodni előre is. A nyári kánikulában főleg ivóvíz kell az állatoknak. A mi vadászterületünkön nincs természetes víz, ezért arra kell ügyelnem, hogy a fúrt kutakból megfelelő mennyiségű víz jusson a vadnak. Az elfogyasztott, elpárolgott vizet pótolom, így nyugodt lelkiismerettel megyek el a versenyekre, a vadgazdálkodás nem szenved hátrányt.