Egészségről közérthetően

2021.09.05. 11:30

A Baltás Pasas legendája

Egészségről közérthetően dr. Mórik Gyulával.

dr. Mórik Gyula

Fotós: Shutterstock

.., és így került a tábor zászlajára a Baltás Pasas. A történet a gulyáskommunizmus édesen szegényes éveire nyúlik vissza. Akkoriban az átlagcsaládok a legkevésbé sem gondolkodhattak fényűző tengerparti nyaralásokban, de a „magyar tenger”, azaz a Balaton is sokak számára csak időnként felkereshető nyaralási célként jöhetett szóba.

Ott voltak viszont a hegyeink, melyek kedvező áron, igazán felemelő élményt nyújtottak a szocializmus vehemens építésében megfáradt dolgozóknak. Egyáltalán nem volt szállásdíj, mert a hegyi vadkempingezés virágkorát élte, elég volt megbeszélni a szomszédos turistaház vezetőjével, hogy egy csapat a közelben veri fel sátrait, és ezzel el is volt intézve az erdei lakhatás.

Az ételek sem Michelin-csillagos séfek kezei közül kerültek ki, bár komoly elismerést érdemelnek mindazok, akik a tábori körülmények között, a kezdetleges eszközökkel, a nomád törzsek körében használatos alapanyagokból ehető ételt varázsoltak, leginkább nem is igazi asztalra, csak egy hevenyészetten összeácsolt állványzatra vagy fatörzsre. Órák alatt felépíthető, gyakran beázó, alumíniumvázas sátrak biztosították az erdei otthon illúzióját.

A nap jelentős részében az erdőt jártuk, túráztunk. Este tábortűz, főzés bográcsban és hatalmas beszélgetések a parázsló fa vagy a szentjánosbogarak nyüzsgő sokasága adta derengés mellett. A sátrakat minden óvintézkedés és riasztó nélkül lehetett magukra hagyni, soha senki nem bántotta a bennük pihenő „értékeket”. Ezért aztán igazán meglepő volt, mikor hazaérve az aktuális bérc meghódításáról az ételes sátorból hatalmas csörömpölést hallottunk. A „biztonsági” cipzár ajtó behúzva, mi történik itt?

Óriási ramazúri

A sátor oldalán méteres szakadás éktelenkedett, ott jutott be a garázda elem. Sanyi bácsi, a táborvezető, halált megvető bátorsággal húzta fel a cipzárt, és nézett farkas­szemet a behatolóval, egy, a környékről elszabadult disznóval. Szerintem mindketten megdöbbentek a másik láttán. A disznó hezitált, hogy szorult helyzetében támadjon, vagy meneküljön. Sanyi bácsi ösztönösen felkapta a konyhasátorban heverő baltát, kész volt megküzdeni az életéért, és persze a mi biztonságunkért.

Mi, azaz a Mozgalomban edzett kisdobosok, csak döbbent csendben, földbe gyökerezett lábakkal követtük az eseményeket. A disznó nekiiramodott, fellökte a táborvezetőt, kitört a sátorból és felénk vette az irányt. Sanyi bácsi harci kiáltásokkal próbálta jobb belátásra bírni az egyébként sem túl nyugodt malacot, majd végső kétségbeesésében a szekercét hajította utána, hogy más irányba terelje a fékevesztetten száguldó veszedelmes jószágot.

Óriási ramazúri kerekedett, szó se róla, de végül mindenki sérülés nélkül úszta meg a kalandot. Ezután, ha bárhol feltűnt harcos tanárunk, háta mögött összesúgtak a pajtások „Ez a Baltás Pasas.” Nem csoda, hogy hősünk lett a tábori zászlónk alapmotívuma. Csodálatos emlékeim vannak ezekről az időkről, de mégis a legfontosabb, ami megmaradt belőle, az a természet és a természetben barangolás határtalan szeretete.

Az már csak hab a tortán, hogy a most megjelenő tudományos kutatások a sétát, mint a lehetséges legpozitívabb mozgásformát ajánlják az embereknek. Igen, nem a futás az egészséges, nem a tartósan nagyobb terhelés, hanem a légzésszám-emelkedés nélküli, hosszú séta.

Bizonyított tény, hogy 50–60 éves korban napi 2 órát kell sétálni az egészségünk megőrzéséhez. Az optimális napi sétaidő a korral csak emelkedik, 80 éves korra már napi 4 órát tesz ki.

Sétáljanak! Menjenek gyalog mindenhová, ahová csak lehet. Nem ördögtől való a bevásárlás autó nélkül. A cipelés is fontos, erre tesz minket alkalmassá a genetikánk. Becserkészni a vadat, okosan elejteni, majd kilométereken át hazavonszolni. A séták mennyisége egy napon belül összeadódik. Így nem lehet kifogás, hogy nincs rá idő. Sétáljanak a munkahelyükre, sétáljanak telefonálás közben az irodában vagy otthon is, sétáljanak minden programjukra, és ha több idejük van, jöhet az erdő!

Az egészséges élet alapja

Alakítsák át az életüket, sétáljanak minimum 8 ezer lépést naponta, hogy aktív időskoruk, és hosszú, tartalmas életük lehessen! Nem egy bonyolult dolog... A séta bizonyítottan visszafordítja az agy funkcionális öregedését, azaz minél többet sétálnak, annál többet javul a kreatív gondolkodás, a tanulási képesség, a memória, s így megelőzhető korunk legújabb népbetegsége, az elbutulás.

A természetben töltött idő meghosszabbítja az életet | Illusztráció: Shutterstock

Mindezek mellett jelentősen javul a szív állapota, csökken a stroke kockázata, valamint a szervezetben zajló gyulladások is. Ha pedig ez még nem lenne elég, a séta hatására számottevően csökken a stressz, javul a hangulat, csökken az esetleges depresszió mértéke. Aki pedig sokat sétál, az találkozik más emberekkel, beszélget, építi az emberi kapcsolatait, kevésbé lesz magányos és elszigetelt. A séta, az étkezés mellett, az egészséges élet alapja, úgy testi, mint lelki vonatkozásban is.

Ha tehetem, magam is minden évben meglátogatom a Bükk említett csendes kis zugát. Már nincs meg az apró rét, biztosan utolérte a sors a malacot is, talán az ikonikus baltát is megette a rozsda, de engem semmihez sem fogható melegség tölt el, mikor ott állok a történtek helyszínén. Az élmény 45 év alatt fikarcnyit sem fakult, ma is aktívan él bennem az erdő szeretete és a Baltás Pasas legendája.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában