Ha nem kap agyvérzést, nem talál rá erre az útra a nyíregyházi parfümkészítő

A nyíregyházi Szilágyi Gábor életét két részre osztotta a sors, volt egy előtte, és van az azóta – a választóvonalat a 9 és fél évvel ezelőtti agyvérzése jelenti. 2012 májusában négy napig még az is kétséges volt, hogy túléli-e, de akkor a kezelőorvosa azt közölte a feleségével: megmarad, viszont nem épül fel. A kórházat tolószékben hagyta el, csak tőmondatokban beszélt, és bár a jobb kezét ma sem tudja tökéletesen használni – furcsa ezt kimondani –, mégis sok mindent köszönhet a stroke-nak.

Ha ugyanis nem kap agyvérzést, a felesége nem ajándékozza meg egy parfümkészítő-tanfolyammal, és nem talál rá arra az útra, amin talán mindig is járnia kellett volna. Szerinte az agyvérzés azt jelezte: másféle életet kellene élnie, és amikor felvetem, hogy ennél kevésbé drasztikus is lehetett volna az iránymutatás, azt mondja, nem biztos, hogy akkor észrevette volna: rossz irányba halad.

Düh és értetlenség

– Egy biztosítócég regionális vezetője voltam, később kaszinók igazgatójaként dolgoztam, és Írországba készültünk, amikor jött az agyvérzés. Négy-öt évig értetlenkedtem: ez miért velem történt meg? Korábban szinte mindennap sportoltam, és éppen a stroke előtt jártam orvosi vizsgálaton: tökéletesek voltak az értékeim. Ehhez képest ott voltam 42 évesen, szinte magatehetetlenül.

Az, hogy most itt ülünk és beszélgetünk, a feleségemnek, Timinek köszönhető, aki kitartott mellettem, és aki nem engedte, hogy feladjam, pedig ez utóbbi jó párszor könnyebb alternatívának tűnt, mint a küzdelem a gyógyulásért.

– De ezen túljutottam, és ma már nem hivatkozom arra, hogy rokkant vagyok, pedig néha egyszerűbb lenne – nevet Gábor, aki a „régi” életében is vonzódott az illatokhoz.

– Annak idején a Szabolcs Szállóban volt egy dollárbolt, oda jártam parfümöket szagolgatni, és otthon elég komoly gyűjteményem is volt, de a sok munka mellett nem volt időm foglalkozni ezzel. A korábban említett kurzus viszont óriási fordulatot jelentett, ráadásul Pintér Zsófia illatkreátor azt mondta, tehetséges vagyok – jólesett, bár még kevéssé hiszem ezt el magamról, de dolgozom ezen. Az viszont biztos, hogy a tanfolyam nagy lökést adott, elkezdtem képezni magam, és azóta is edzem az orromat, hogy minél több összetevőt ismerjek fel. A személyiséggel összhangban lévő illat sokat hozzátesz a megjelenéshez, de nehéz megtalálni azt az illatot, ami valóban a miénk, ami minden helyzetben kifejez bennünket.

Fél év alatt készül el

– Kevesen tudják, hogy az illatokat a bőrön kell kipróbálni, a nyugati termékek intenzitása az idő múlásával gyengül, az arab, olajalapúaké viszont erősödik, hiszen a test melege indítja be a működésüket – meséli Gábor, aki egy-egy találkozáskor senkit sem szagolgat meg, kivéve, ha az illető kéri – ez ugyanis a munkája része.

– Amikor valaki felkér, hogy alkossam meg az illatát, elbeszélgetünk, kitölt egy kérdőívet, a benyomásom és a válaszai alapján 3–8 illatot kiválasztok, s a bőrére csepegtetem. Ezután összeállítom, hagyom érni, és ha elnyeri a tetszését, elkészítem – ez egy közel féléves folyamat.

Úgy érzem, ez a küldetésem: lehetővé tenni, hogy a hozzám fordulók olyan illatot viseljenek, amilyenek ők maguk.

– A sejtjeink hétévente lecserélődnek, változik a testünk, az ízlésünk és a személyiségünk, ezért 6-8 évente az illat is, amit „hordanunk” kellene – mondja Gábor, aki magának és a feleségének is készített már illatot.

Ritka és drága összetevők

Magyarországon csak kevesen foglalkoznak ezzel – ő csupán négy-öt embert ismer –, ami azért lehet, mert illatokat megjegyezni, felismerni speciális tudást igényel. Legyen szó virágokról, fákról vagy gyümölcsökről, Gábor képes megkülönböztetni a mások szerint egyforma illatokat, sőt, sok esetben azt is, melyik évből származik, az illatanyag ugyanis attól is függ, hogy egy adott évben ugyanazon a területen mennyi eső esik, vagy mennyit süt a nap. Mint mondja, vannak különleges és emiatt igen drága összetevők: ilyen például a Szaúd-Arábia egyik völgyében termő taif rózsafajta, amire szüretkor licitálnak a beszállítók és az ún. Orrok – belőlük alig néhány van a világon, egyikük a magyar Zólyomi Zsolt.

Nagyon drága a laoszi oud – ez az agarfa gyantája –, egyetlen milliliter 30 ezer dollárba kerül, ahogy a pézsmaszarvas pézsmamirigyében képződő váladék s a bálnák hányadéka is – érdekes, de ez utóbbiakat is előszeretettel használják parfümök összetevőjeként.

Az illatok világa tehát különleges, rejtélyes, misztikus – Gábor számára pedig az új élete egyik szimbóluma.

– Amikor kaszinókat igazgattam vagy biztosítócégnél dolgoztam, az mind-mind csak egy munka volt, de nem volt benne az ember. Ebben viszont igen. Hálás vagyok azért, hogy illatokat alkothatok, és nincs nagyobb öröm annál, mint amikor amit elkészítek, annak is tetszik, akinek készül. Jó lenne, ha el lehetne raktározni azokat a mosolyokat, amiket ilyenkor kapok – üvegbe zárni, mint az illatokat.