Fantasztikus összefogás mentette meg a gólyákat Papon

Körülbelül egy hónappal ezelőtt számoltunk be a félárván maradt kisvárdai gólyatojásokról: a helyi lakosok vették észre, hogy az egyik útkereszteződésnél, a sarki villanyoszlopon fészkelő gólyapár egyik tagja elpusztult, az egyedül maradt madár pedig nem tudja megvédeni a tojásokat. A kis gólyák így valószínűleg soha nem kelhettek volna ki, azonban egy fantasztikus összefogás megmentette a kicsiket. A Cinemaqua Filmpark csapata egyeztetett a Hortobágyi Madárkórház Alapítvánnyal, majd sikeresen megmentették a bajba jutott gólyatojásokat. Ennyivel még nem ért volna boldog véget a meszes héj alatt fejlődő picik története: még szükség volt a Papon élő Koi Zoltán segítségére, aki keltetőjében gondoskodott róluk. Most az elmúlt hetek tapasztalatairól mesélt lapunknak. 

Nem volt egyszerű 

– Szerencsére a keltetés alatt komolyabb gondok és nehézségek nem adódtak. Ami nagyon fontos volt, hogy megfelelő legyen a hőmérséklet és a páratartalom, utóbbit a vége felé növelni kellett, illetve 12 óránként forgattam a tojásokat – mondta el Koi Zoltán. Ez a feladat korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek egy kívülálló első hallásra gondolná: például ahhoz, hogy a gólyatojásokat mindig egyenletesen érje a meleg és a pára, minden forgatásnál ügyelni kellett arra, hogy pontosan 180 fokot forgasson rajtuk. Ezt úgy tudta megoldani, hogy egy X-jellel megjelölte a tojások egyik oldalát. 

– Mivel nem tudtam, mikor történt pontosan a tojásrakás, lámpázással figyeltem az embrió fejlődését, így tudtam pontosan beállítani a kívánt hőfokot és növelni a párát. A kelésnél két fiókának segítségre volt szüksége, de ezen kívül zavartalanul lement az egész folyamat. Ezután 12 órán keresztül még bent hagytam őket, hogy szépen száradjanak meg – fűzte hozzá. – A következő lépés az volt, hogy egy dobozt szénával kibéleltem és infralámpa alá helyeztem. Bár folyamatos volt a kelés, nem egyszerre bújtak ki a tojásból a kis gólyák, ez pedig megnehezítette a dolgot. Egy keddi napon az első, csütörtökön még kettő, majd a negyedik szombat éjszaka kelt ki. Az ötödik tojásban sajnos megállt az embrió fejlődése. A neheze azonban még csak most jött: egy hétig nappal és éjszaka is figyeltem az etetésre és a folyadékpótlásra. Vettem halat, apró kockára vágtam és ezzel etettem a fiókákat. Mivel sok elfoglaltságom volt, egy napra besegített Szalay Attila, aki a mentésben is részt vett. 

Hozzánőnek az emberhez 

Amikor a kis gólyák megerősödtek egy kicsit, elvitte mind a négyüket a Hortobágyi Madárkórház Alapítványhoz, a továbbiakban ott gondoskodnak majd a négy madárkáról. Mivel Zoltánnak már eleve azért volt keltetője, mert az állattartás a hobbija, az elmúlt évek során számos szárnyast – többek között tyúk, liba, fácán és fürj fiókáját – látta már kikelni a tojásból, így túl sok meglepetés nem érte már a gólyákkal kapcsolatban sem, azonban egy különleges élmény marad számára, hogy segíthetett az állatoknak. 

– Bár házi- és haszonállatokkal sokszor volt már dolgom, ez volt az első alkalom, hogy egy vadon élő madár tojásai keltek ki nálam. Jó érzés volt mindezt látni, és remélem, hogy a jövőben lehet még szerepem hasonló mentésekben – tette hozzá Zoltán. 

– Az elválás viszont nem volt könnyű. Én eleve egy ragaszkodó típus vagyok az élet más területein is, és az az egy hét, amelyet a kikelt fiókákkal tölthettem, sokkal hosszabb időnek tűnt. Még ilyen rövid idő alatt is nagyon hozzánőhetnek az emberhez. Előfordult, hogy amikor csipogtak, én pedig csak megszólaltam, hogy „kezdődhet a reggeli”, rögtön síri csend lett, mintha értenének. Próbáltam mindent a legjobb tudásom szerint csinálni. Megvallom, úgy megszerettem a fiókákat, hogy eszembe jutott, milyen lenne, ha nálam maradnának, azonban tudom, hogy a madárkórházban szakszerű ellátás mellett növekedhetnek tovább. Így lesz nekik a legjobb.