Vasmadarakkal szelik az eget

Ahogy arról korábban lapunkban beszámoltunk, a Nyíregyházi Egyetem és a Magyar Honvédség közös rendezvényén a pilótaképzés minden egyes részletét megismerhették az érdeklődők, s a pilótatoborzó csoport hiteles és naprakész információkat nyújtott a képzésekről, a felvételi eljárásról és a követelményrendszerről is. A színes előadások mellett első kézből, szinte a pilótafülkéből ismerhették meg a résztvevők a pilóták életét, ugyanis Csák Sándor őrnagy, Gripen-pilóta és oktató, valamint Bozsik Anna hadnagy, helikopterpilóta mesélt a mindennapjairól.

A légtér két fiatal királyával beszélgettünk, akik elmesélték, hogyan kerültek a pilótafülkébe, és mennyi kitartó és áldozatos munka kell ahhoz, hogy valaki magára ölthesse a szárnyas egyenruhát.

Csák Sándor lapunknak elmondta, kilenc évet töltött Kanadában az NFTC-programban, így a képzés minden mozzanatát ismeri.

Elhivatottság és kemény munka

– Nagyon hosszú folyamat, mire valaki pilótává válhat, kőkemény munka és kihívás a képzés, ám a végeredmény minden képzeletet felülmúl. Ez nem arról szól, hogy öncélúan a levegőbe emelkedünk, és szó szerint adófizetők pénzének millióit égetjük el. Az elhivatottság, a vágy a folyamatos fejlődés iránt elengedhetetlen ehhez a hivatáshoz, hiszen bár repülés közben jól szórakozunk, a mi feladatunk a hazánk biztonságának garantálása – hangsúlyozta a Gripen-pilóta.

– Elmúltam negyven éves, de még mindig rengeteg dolog van, amit megtanulhatok, például én még nem tankoltam a levegőben, ami szintén nagy képzettséget igényel. Nemzetközi gyakorlatokon veszünk részt, ellátjuk a Balti államok légterének védelmét is. Ez utóbbi nekem már rutin feladat – mesélte Csák Sándor, akit a legemlékezetesebb pillanatairól is kérdeztünk.

– Nehéz egy, vagy akár néhány dolgot kiemelni. Minden pilóta életében meghatározó, amikor először repülhet egyedül, ott nincs már oktató, segítség, minden felelősség a mi vállunkat nyomja. Ám volt néhány mozzanat, amikor a tényleg nagyon veszélyes volt a szituáció. Kanadában oktatóként éltem át ilyet, előfordult, hogy a tanuló nagyon elrontott valamit, a gép átesett, nekem kellett valahogy "összekanalazni", és az is felmerült, hogy kattintanunk (katapultáltunk – a szerk.) kell. Másfél másodpercre vagyunk a földtől és a haláltól, de azt is megtanuljuk, hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket – tudtuk meg az őrnagytól.

Mókus és a vezetékek

– Édesapám civilben repül kis gépen, valahonnan innen ered a vágyam a repülés iránt – Bozsik Anna hadnagy mesélte lapunknak. Mint mondta, nincs két egyforma napja, és a képzés alatt talált rá önmagára.

– Az alkalmassági vizsgálat nagyon szigorú, amikor én jelentkeztem, 190 emberből 20-at vettek fel, de ez ne tántorítson el senkit. A kiképző helikopterhez nagyon szoros szálak fűznek, Mókusnak neveztem el. Az önálló repülések nekem is maradandó élményt nyújtottak, ám a kedvenceim a föld közeli gyakorlatok. Hihetetlen dolog olyan alacsonyan repülni, hogy szinte érintjük a vezetékeket, ez egy igazi adrenalinlöket a számomra – idézte föl legemlékezetesebb pillanatait a hadnagy.

Azt is elmondta, nagyon hálás a feletteseinek a bizalmukért, hiszen már önállóan is repülhet a honvédség legújabb gépmadarával, az Airbus H145M-mel.

MI