A puma után kőszáli kecskére vadászott

Amerikából a pumavadászatról és Hidvégi Béla dallasi díjátadásáról alig érkezett haza ez év januárjában Mikucza Zsolt Nyíregyházán élő sportvadász, néhány nap múlva ismét repülőre ült, és Spanyolországba utazott, mert az Ibériai-félszigeten kőszáli kecskével szerette volna gazdagítani a gyűjteményét. 
Nem szabad válogatni 
– Azért kellett minél hamarabb Spanyolországba repülnöm, mert az ottani kőszáli kecske egyik alfaját február 15-ig lehetett csak terítékre hozni. Az a területgazda keresett meg, akinél az ősszel kint voltam, hogy van még egy engedélye kőszáli kecske vadászatára, s rám gondolt. Ha érdekel, és tudok menni minél hamarabb, részese lehetek egy jó vadászatnak – mesélte szerkesztőségünk érdeklődésére Mikucza Zsolt. 
– Igaz, hogy már vége volt az üzekedésnek, a kecskék már csendesebbek, és éppen ezért nehezebb is velük összetalálkozni. Úgy döntöttem azonban, hogy kiutazom Spanyolországba, s végül egy nagyon hosszú, igen nehéz vadászattal sikerült terítékre hoznom egy egyedet, s egy újabb élménnyel lettem gazdagabb. 
– Nem egy kapitális példányról van szó, bár a házigazdám egy nagyot szeretett volna velem lövetni. Elmondtam neki is őszintén, hogy mindig tisztában vagyok a képességeimmel, az életkorommal, és éppen ezért nem nagyon szeretek a hegyvidéken a vadban válogatni, megbecsülöm még a kisebbeket is. Ami már terítékre hozható, azt elejtem, mert semmi garancia nincs arra, hogy ha odébb megyek tíz métert vagy száz métert, vagy ha várakozom tovább egy egész órán át, akkor megláthatok egy másik vadat. 
– A hegyvidéken ugyanis teljesen mások a feltételek, mások a lehetőségek, mint egy sík terepen, amit éppen felkínál nekünk a vadászat istene, azt el kell fogadnunk, nem lehet válogatnunk. 
– Ezeken a hegyeken ugyanis nagy kihívással kell szembenéznünk, hiszen minden egyes lépésnél a lábad elé kell nézned. Nincs olyan, hogy menet közben gyönyörködsz a hegyvidéki tájban, s közben keresed a vadat. Úgy tudsz csak nézelődni, ha megállsz, különben felbuksz a sziklákban – mesélte a sportvadász. 

Egy sziklapárkányon feküdt 

Melyik nap sikerült terítékre hozni a kecskét? Már rögtön az első vadászat alkalmával? – kérdeztük Mikucza Zsolttól. 
– Háromnaposra terveztük a vadászatot, és a második nap déli óráiban láttuk meg a végül terítékre hozott kecskét. Kint feküdt egy sziklapárkányon, és a másik oldalról kellett rá leadni a lövést. Elég fedett terep volt tagolt sziklacsipkékkel, rengeteg fenyővel, tehát esélyed nem lett volna arra, hogy közelebb menjél. 
– Már a termokamerák sem működnek délben, mert úgy átmelegszenek a hegyek, a sziklák, hogy már nem mutatnak valós képet, ezért be kellett vállalni 376 méterről a lövést. 
Vajon hová zuhant le a vad? 
– A ravasz meghúzása után további fejfájást jelent, hogy a hegy terepviszonyait ismerve vajon megtaláljuk-e a vadat, vajon hová esett, hagyott-e vérnyomokat. A hegy nagyon tagolt, millió barázda szabdalja fel, nagyon nehéz pálya. Meglehet, hogy akkor is elmegyünk mellette, ha a bak csak sérült, ha csak megsebeztem, hiszen nem síkvidékről van szó. 
Amerikába is, meg most Spanyolországba is saját fegyverrel utazott? – hangzott el egy újabb kérdés. 
– Mivel a puma fára vagy sziklapárkányra menekül, igazából nem kell nagy távolságról célozni, ezért egy rövidebb lövés miatt Amerikába teljesen feleslegesnek tartottam elvinni a saját lőfegyveremet. Az enyémhez teljesen hasonló típusú távcső nélküli Winchestert kaptam a vendéglátóimtól. 
Komoly fegyvergyűjtemény 
– Spanyolországba sem vittem saját fegyvert, ugyanis amikor ősszel ott jártam, láttam, hogy a területgazdának nagyon komoly fegyvergyűjteménye van, és én megbíztam a kölcsönbe adott puskában. Mindez óriási segítséget jelentett, ugyanis vannak olyan repülőtársaságok, amelyek nem engedik, hogy fegyverrel utazzam, ezért olyankor nagyon meg kell szervezni az utazást, esetleg több átszállást is be kell iktatnom. Fegyver nélkül azonban most közvetlenül Alicantéba érkeztem, odajöttek értem egy kocsival, s többórás utazás után jutottunk el a sziklás hegyvidékhez, a kőszáli kecskék birodalmába. Tulajdonképpen azon a vidéken voltam most is, ahol az ősszel elejtettem a sörényesjuh egyik példányát – tette hozzá befejezésül Mikucza Zsolt.