Azt támogassuk, aki szárnyakat ad!

Három napig Nyíregyháza adott otthont az 57. Közgazdász-vándorgyűlésnek, amelynek keretein belül közel ezer résztvevő a gazdasági élet minden területét érintve tanácskozott. A szakértők a sport és gazdaság kapcsolatát is boncolgatták. Borbély Attila, a Debreceni Egyetem tanára, egyben az MKT Sportközgazdasági Szakosztályának elnöke Jakabos Zsuzsanna olimpikon, Európa-bajnok úszóval, Petrov Ivánnal, az utánpótlás-úszóválogatott edzőjével és Knoch Viktorral, olimpiai bajnok rövid pályás gyorskorcsolyázóval beszélgetett. A vendégek nemcsak a moderátor, hanem a közönség kérdéseire is válaszoltak.

Az egyik felvetés arra vonatkozott, mi alapján javasolnak sportot a gyerekeknek. Kiderült: a témát több szempontból is meg lehet közelíteni.

Áldozni kell a sportkarrierért

– Én hatéves koromig tornáztam, és csak nyolcéves koromban tanultam meg rendesen úszni – mesélte Jakabos Zsuzsanna. – Ottragadtam, mert szerettem a közeget, az edzőmet, beszippantott a sportág. Fontos, hogy mit érez magáénak a gyerek. Iván ezzel nem ért egyet, mert szerinte a szülőnek kell megmondania, hogy mit sportoljon.

– A szülők pedagógust, edzőt válasszanak, ne sport­ágat – tette hozzá Petrov Iván. – Hogy kinek a kezébe adják a gyereket, az sokkal fontosabb annál, hogy éppen labdával vagy kis gatyában, esetleg ­vívódresszben izzadnak. Nem lehet az az életcél, hogy valaki csak sportoljon. Az összes olimpiai A szintes úszóm dolgozik vagy tanul. Egyébként kilencven százalékban megvan genetikailag az emberben, hogy mennyire lehet sikeres a sportban, ezért sosem mondom azt a versenyzőnek, hogy tegyen fel mindent a sportra, mert az hülyeség.

Knoch Viktor azt mondja, gazdaságilag egy taós sportág (látványcsapatsportág: labdarúgás, kosárlabda, kézilabda, vízilabda, jégkorong, röplabda) a legjobb választás.

– Ezeknek a sportágaknak kell a gyerek, hogy megkaphassák a támogatást – fejtette ki az olimpiai bajnok. – Nem olimpiai sportban gyakorlatilag teljes egészében a szülőnek kell finanszíroznia a sportolást, nálunk válogatottszinttől támogat a szövetség. Amióta kiemelt sportág a miénk, már jobb a helyzet, mint az én gyerekkoromban, és sokkal jobb, mint például Hollandiában vagy az Egyesült Államokban, hiszen ott nincsen semmilyen állami támogatás. Olimpiai érmes gyorskorcsolyázó például azért jön inkább ide, mert Amerikában még ilyen eredményekkel is magának kellene finanszíroznia a felkészülését.

– Az úszásban külön szinteket határozhatunk meg – mondta az úszóedző. – Van Hosszú Katinka szintje, aki olimpiai, világ- és Európa-bajnok, van az olimpiai A szintes versenyző, aki mondjuk döntőt úszik olimpián, és vannak ifi úszók. Ifik esetében a felkészítés nagyjából három és fél millió forint egy évben. Elképesztő társadalmi szerepvállalás kell ahhoz, hogy egy sportoló az álmainak éljen. A tömegsport része havi nyolcezer mondjuk, de ehhez a városok is nagyban hozzájárulnak.

A sport közösséget teremt

Felvetődött, hogy a sportba áramló, időnként túlzónak tűnő pénzmennyiség képes-e megfojtani a sportot. Nem lehet-e az, hogy a jólét elkényelmesíti a résztvevőket, és épp ellenkező eredményei lesznek a támogatásnak.

– A rövid távú gondolkodás öli meg a sportot. Számos sportvezető azt akarja, hogy a klub minél gyorsabban, a jelenben legyen eredményes, nem az utánpótlás számít nekik – vélekedett Knoch Viktor.

– A sportnak kettős szerepe van – fejtette ki Petrov Iván. – Egyszerre hat valamennyi képességére a gyereknek, aki megtanulja, hogy a kemény munkának mi az eredménye, hogyan dolgozzon együtt másokkal, vagy miként viseljen el egy kudarcot már hét-nyolc évesen. Nehéz felmérni, hogy mennyire hasznos az utánpótlásba áramló pénz, és mennyire hasznos például az oktatásra fordított összeg. A másik fontos szerepe a közösségteremtő erő. Ha azt látjuk, hogy egy magyar sportoló a világ tetején áll, eljátsszák neki a Himnuszt, annak lehet örülni, emberek millió sírnak a tévé előtt. Még akkor is, ha a futballválogatott „csak” tizenhatba jut az Európa-bajnokságon.

Nem a pénz motivál

– Viszont fontos lenne, hogy olyan szakemberek dolgozzanak a sportban, akik szárnyakat adnak a gyerekeknek egy olyan területen, ahol meg tudják valósítani az álmaikat – folytatta. – Van olyan szintű támogatás, ami már a középszintet konzerválja. Dolgoznak olyan edzők, akik soha semmilyen szinten nem tettek még le semmit az asztalra, nem bizonyítottak a múltban, a jövőben sem fognak, és ezt tudják is nagyon jól. Csak annak az élsporttámogatásnak van értelme, amelyik az eredményességre ösztönöz. Az eredményességet sokféleképpen definiálhatjuk: nemzetközi szereplésben, pontokban, érmekben, de abban is, hogy a Győri Úszó Sportegyesületből már hat-hét gyerek Amerikában folytatja tanulmányait ösztöndíjjal. De az, hogy állami támogatásból olyan edzőket tartsunk el, akik nem inspirálnak, megengedhetetlen.

– Kell bizonyos mennyiségű pénz ahhoz, hogy a sportoló megfelelő szinten tudjon teljesíteni – mondta az úszónő. – Viszont Hosszú Katinka nem azért fog lemenni reggel hat óra előtt az uszodába, mert ennyi meg annyi pénzt fog kapni érte. Ezen a szinten nem így működik. Ha valaki nem tudja teljes szívvel csinálni, akkor a pénz nem fog segíteni.

MK