„Még mindig élsz? Mikor döglesz már meg?”

– Egyedülálló ügy volt – így fogalmazott dr. Stál József hétfőn a Nyíregyházi Törvényszéken, ahol egy 2015-ben történt bűncselekmény ügyében született nem jogerős ítélet. 

– Rendkívül hosszú bizonyítási eljáráson vagyunk túl, hiszen ez pontosan a 100. tárgyalás, de a vádlott életútja sem szokványos. Dr. Kiss Gyula kimagasló pályafutást mondhat magáénak: rendőrtiszti főiskolát végzett, később a jogi egyetemen szerzett diplomát, és a szakvizsgát is letette. Pénzügyőr őrnagy volt, aki kriminalisztikai írásszakértő, és aki egy ügyvédi iroda alkalmazottjaként is dolgozott.  A 100 tárgyalási nap is igazolja: mindent megtettünk azért, hogy megalapozott döntést hozzunk – mondta a bíró.

Ellentétes vallomások

A tárgyaláson, amelyen a vádlott szülei is jelen voltak, a vádlott védői bizonyítási indítványt nyújtottak be, s igazságügyi szakértők együttes meghallgatását, illetve pszichiáter kirendelését kérték, mert mint fogalmaztak: csak így oldhatóak fel a vádlott és a sértett vallomásai közötti ellentmondások. Úgy gondolták, hogy az eljárás során felkért szakértők minden alapot nélkülöző kijelentéseket tettek, és több esetben nem a szakma szabályai szerint jártak el. 

Dr. Kardon László ügyvéd azt mondta, az igazságügyi szakértők csak a kompetenciájuknak megfelelő területekkel foglalkozhatnak, ám szerinte ebben az ügyben nem ez történt. Úgy vélte, igazságügyi sebszakértőt is be kellett volna vonni az eljárásba, mint ahogy bűnügyi pszichiáterre is szükség lett volna, hiszen neki, az általános pszichiáterrel szemben, aki gyógyítani akar, az a dolga, hogy a bűnt felderítse. 

Az mondta, az igazságügyi pszichológus szakértők nem voltak objektívek, és bizonyos sztereotípiák alapján csak annyit láttak, hogy egy erőszakos férfi egy ártatlan nőre támadt. Kifogásolta, hogy a szakvéleményeket nem ellenőrizték, és hozzátette: ők kompetens, a saját szakterületükön elismert magánszakértőket kértek fel – erre a törvény lehetőséget ad –, akiknek a megállapításai cáfolják a vádiratban leírtakat.

Az ügyész, dr. Czakó Csaba azt mondta, az indítvány csupán az eljárás elhúzására irányul. – Amikor a tárgyalásokon meghallgattuk a szakértőket, ezeket a felvetéseket megfogalmazhatták volna a védők, ám nem tették. A szakértői vélemények ütköztetésének már nincs helye – mondta, dr. Stál József pedig elutasította az indítványt.

Azt kérte, hagyja elvérezni                 

A történeti tényállás szerint dr. Kiss Gyula és a sértett 2012-től élettársi kapcsolatban éltek, mely a köztük lévő elszámolási viták, és a kiskorú gyermekük nevelésével kapcsolatos nézeteltérések miatt megromlott. 2013-ban kölcsönszerződést kötöttek, ez alapján a férfinak két évvel később több mint 6 millió forintot kellett volna visszaadnia élettársának. Noha sokat veszekedtek, 2014 őszén össze akartak házasodni – a tényállás szerint a nő készült erre, beszámolt erről az ismerőseinek, ruhát is varratott, a férfi azonban senkinek sem beszélt e szándékukról. 

Az esküvő reggelén a nő rosszul lett, kórházba kellett vinni, a férfi pedig azt mondta, üres gyógyszeres fiolát talált az ágya mellett. A tényállás szerint a gyógyszert előző este a férfi keverte az italába, egyrészt, hogy ne kelljen összeházasodniuk, másrészt, hogy később a nő öngyilkossági hajlamára hivatkozhasson. Korábban kétszer is rendőrt hívott az otthonukba, azt állítva, hogy a nő rátámadt, ám a kiérkező rendőrök egyik esetben sem intézkedtek, mert úgy vélték, nincs erre szükség. Egyszer pszichiátriára vitte a nőt, akit már aznap hazaengedtek, és a férfi távoltartási kérelmét is elutasította a bíróság, mert mint megállapították, egyoldalúan adta elő a történetet. 

A tényállás szerint azt szerette volna, ha kizárólagos felügyeletet szerez és ő nevelheti a gyermeküket, a stratégiája pedig az volt, hogy kórházba juttatással és feljelentésekkel ellehetetleníti a nőt. Ám mivel a korábbi próbálkozásai nem vezettek eredményre, elhatározta, hogy ha kell, erőszakkal juttatja érvényre az akaratát. 2015. február 24-én együtt indultak el autóval, hogy egy ismerősétől pénzt vegyenek át – mint kiderült, ebből semmi sem volt igaz. A nő vezetett, dr. Kiss Gyula pedig út közben kétszer is megütötte, veszélyeztetve ezzel a testi épségüket. 

Másnap a férfi szüleihez mentek, s a férfi indulás előtt magához vett egy kést: a tényállás szerint azért, hogy megölje az élettársát. Amikor odaértek, megkérte az édesanyját, hogy hagyja őket magukra. Szeretkeztek, utána a nő az SOS, szerelem című filmet nézte dvd-n, amikor a tényállás szerint dr. Kiss Gyula rátámadt. Megszúrta a tarkóját, a nő pedig a bejárati ajtó felé menekült, de nem jutott ki a házból. A konyhában dulakodtak, a férfi a konyhapultról levett, 33 centiméteres késsel megpróbálta elvágni a torkát. Amikor az asszony a kazánházon keresztül akart menekülni, a vádlott egy baltával ütötte fejbe.

A nő erősen vérzett, mire az élettársa azt kérdezte: még mindig élsz? Mikor döglesz már meg? A nő annyira rosszul volt, hogy azt kérte az élettársától, ne bántsa tovább, hagyja inkább elvérezni. Ekkor ért haza a férfi édesanyja, akinek mind a ketten azt mondták, a másik támadott rájuk. A nő életveszélyes állapotba került, életét a szakszerű orvosi beavatkozás mentette meg. Dr. Stál József úgy fogalmazott: dr. Kiss Gyula mentesülni akart a pénz visszafizetése alól, és magához akarta venni a közös gyermeküket, a tettét pedig gátlástalanul, emberi mivoltából kivetkőzve követte el. 

A bíró hozzátette: a vádlott és a sértett szinte minden részlettel kapcsolatban ugyanazt adták elő, csak éppen ellentétesen, így egyértelmű volt, hogy egyikőjük nem mond igazat. A hosszú eljárás alatt bebizonyosodott, hogy dr. Kiss Gyula bűnös, ezért a Törvényszék halmazati büntetésként 18 év fegyházra ítélte – ebbe beszámítják az előzetes letartóztatásban töltött időt. Az ítélet nem jogerős, mert az ügyész hosszabb tartamú szabadságvesztésért, a vádlott és védője felmentésért, illetve enyhébb büntetés kiszabása érdekében fellebbezett.  A bíróság a kiszabott szabadságvesztés tartamára tekintettel és mivel tartani lehet a szökés, elrejtőzés veszélyétől, elrendelte a vádlott letartóztatását.