Azonnal tudta, mit kell tennie

A paposi Petőfi utcában élők augusztus 18-án este, nem sokkal 9 óra előtt hatalmas csattanásra lettek figyelmesek. Pár perccel később már szikrázást láttak, majd a Paposi utcában megszűnt a közvilágítás, és minden sötétségbe borult – ötven lakóház maradt áram nélkül. Velicskó Fanni érkezett elsőként a helyszínre, és bár csak próbaidős rend­őrként dolgozik a Készenléti Rendőrség Regionális Bevetési Igazgatóság debreceni bevetési egységénél, pontosan tudta, mit kell tennie. – A szüleim házának teraszán ültem, amikor hallottam a csattanást, és rögtön azt gondoltam, baleset történhetett. Kiszaladtam az utcára, és megláttam, hogy pár házzal arrébb egy villanyoszlop bedöntött egy kerítést, ami az udvarra dőlt, előtte pár méterrel pedig egy Toyota állt – később kiderült, hogy egy 18 éves, Jármiban élő fiú vezette az autót, és a kanyarban kisodródva ütközött a póznának. 

Elemlámpával nézte át az utat 
– A kábelek a magasból és a kerítésről is összevissza lógtak, s szikrákat szórtak, miközben elment az áram, és teljes sötétségbe borult az utca. Sokan kiszaladtak a házakból, de mindenkit visszaküldtem, nehogy áramütés érje őket, a szomszédban lakó idős hölgyet pedig felhívtam, és gyorsan elmondtam neki, mi történt. Rohantam az összetört kocsihoz, amiből egy sokkos állapotban lévő fiatalember szállt ki, a fejét fájlalta. Próbáltam nyugtatni s felmérni, hogy megsérült-e. Közben hívtam a 112-es segélyhívót: a rendőrökön kívül a mentők, a katasztrófavédelem és az áramszolgáltató munkatársait is kértem a helyszínre. Alig lehetett valamit látni, az egyik szomszédtól kapott elemlámpával jártam végig az útszakaszt, mert nem tudtam, más nem sérült-e meg a balesetben. Mert bár a sofőr azt mondta, hogy senkivel nem ütközött, és hogy csak ő ült az autóban, a zavart állapota miatt szerettem volna ezt is ellenőrizni – mesélte lapunknak Fanni, aki az utcában lakókat arra kérte, hogy zárják le a keresztutcákat, és hogy amíg a mentők, tűzoltók meg nem érkeznek, senkit ne engedjenek át. A fiatalembert kórházba vitték, megvizsgálták, majd hazaengedték, mert mint kiderült, nem sérült meg, de eljárás indult vele szemben.

 Nem rohan fejjel a falnak 
– Nem gondolkodtam, csak tettem a dolgom – ezt mondta lapunknak Fanni, aki soha nem idegenkedett az egyenruhától. Az édesapja harminc éven át dolgozott vámosként, időnként pedig őt is magával vitte, de tűzoltó is van a családjukban, így ismerős számára ez a közeg, a segítőkészség pedig veleszületett tulajdonsága. 
– Gyerekként gyakran nézegettem édesapám egyenruháját, és bár mindig is tudtam, hogy errefelé visz majd a sorsom, csak tavaly döntöttem el végérvényesen, hogy rendőr szeretnék lenni. Azért választottam a Készenléti Rendőrséget, mert itt sok a feladat, s minden nap új kihívásokat tartogat – szeretem ezt a fajta pörgést, amit a munka megkövetel. Itt fontos a pontosság, a határozottság és a fegyelem, azt pedig el kell fogadni, hogy annak, aki erre a pályára teszi fel az életét, százszázalékosan meg kell bíznia az elöljáróiban és teljesíteni az utasításokat, nekem pedig ez nem jelent problémát. Ugyanígy a társaimban is maximálisan megbízom, hiszen adódhatnak olyan helyzetek, amikor rajtuk múlik az életem. Szerencsés vagyok, hiszen a parancsnokaim és a mentoraim nagyon sok mindenre megtanítottak, s megpróbáltak bennünket a lehető legtöbb szituációra felkészíteni. Tőlük és a társaimtól is csak biztatást kapok, és bár tartottam ettől, egyáltalán nem kell pluszban bizonyítanom azért, mert lány vagyok. 
Szeretne példát mutatni 
– Örömmel tölt el, hogy az életem hátralévő részében az lesz a feladatom, hogy a rend és a biztonság megőrzésén dolgozzak, és hogy segítsek a bajbajutottakon. Minden helyzetben az emberélet védelme a legfontosabb, és bár az olyan esetekben, mint amilyen például a paposi volt, hajt az adrenalin, tudom, hogy mire kell elsősorban figyelni: magamra. Ha ugyanis bajom esik, nem tudok másoknak segíteni, ezért nem lehet fejjel rohanni a falnak – mondta Fanni, akinek már csak pár hete van hátra a kiképzésből. Az, ahogy a balesetnél helytállt, azt jelzi számára, hogy éles helyzetben is képes kamatoztatni a tudását, és noha szeret a háttérben maradni, nem bánja, hogy az eset nyilvánosságot kapott – abban bízik, hogy ezzel példát mutathat mindenkinek.