Helyi közélet

2008.09.26. 07:02

Ki-ki a maga keresztjét!

<p>Ha egy nap édesanyám sírjánál tetten érnék egy tolvajt, biztosan „elbeszélgetnék” vele, s bátran vállalnám a vezeklést mind a rendőrök, mind Isten előtt. <STRONG>Palicz István jegyzete.</STRONG></p>

Közel szerette volna érezni magához Jézust az a három fiatal férfi, aki 33 Krisztus szobrot lopott Pócspetriben, egy használaton kívüli temetőből. Na nem a túlbuzgó vallásos áhitat motiválta őket, sokkal inkább az, hogy a Megváltó másai egytől egyig értékesnek hitt alumíniumból voltak. A jómadaraknak egyelőre még csak a rendőrök előtt kell vezekelniük bűneikért...

Mindig megborzongok, ha temetői viráglopásról, sírgyalázásról hallok. Milyen embert visz rá a lélek, hogy párszáz forint reményében magához ölelje azt a csokor rózsát, szegfűt, gerberát, gyertyát vagy koszorút, amit nem sokkal előtte a megtört gyászoló szíve minden szeretetével helyezett hozzátartozója síremlékére?

Ilyenkor sokkal inkább érzelmileg, mintsem anyagilag érezzük meglopottnak magunkat, egyszerre munkál lelkünkben a néma döbbenet és a tehetetlen düh.

Balgaság lenne azt hinni, hogy egyszer talán megszólal a temetőtolvajok lelkiismerete, és jó útra térnek, vagy hogy a rendőrség, polgárőrség elejét veheti minden portyázásnak. Van, aki a jelenlegi szankciók szigorításában látja a megoldás kulcsát, a gyászolók jelentős része azonban szíve szerint egy alapos veréssel vagy kézlevágással nyerne elégtételt, ha tehetné.

Ha egy nap, édesanyám sírjánál, tetten érnék egy tolvajt, biztosan „elbeszélgetnék” vele, s bátran vállalnám a vezeklést mind a rendőrök, mind Isten előtt.

- Palicz István -

Ezek is érdekelhetik