Helyi közélet

2009.02.24. 06:19

Katedrálist is építhetnének, ám vagyonőrök lesznek

<p>Kis magyar t&#246;rt&#233;net, szomor&#250;<br /> t&#246;rt&#233;net. Alakulhatott volna<br /> m&#225;sk&#233;ppen is, de &#237;gy alakult. A<br /> tavalyi &#233;vben k&#246;zel sz&#225;zezer iparos adta<br /> vissza enged&#233;ly&#233;t &#8211; nyilatkozta az<br /> Iposz eln&#246;ke. K&#246;z&#246;tt&#252;k volt<br /> ismer&#337;s&#246;m, a kiv&#225;l&#243;<br /> &#225;csmester is.</p>

A tavalyi évben közel százezer

iparos adta vissza engedélyét

– nyilatkozta az Iposz elnöke.

Közöttük volt ismerősöm, a

kiváló ácsmester is.

Úgy kezdte, mint mindenki más, az

állami vállalatnál,

aztán a rendszerváltás

után úgy érezte, hogy eljött

az Ő ideje, és céget

alapított. Tizenöt fő körüli

csapatával már el tudták

vállalni nagyobb

létesítmények

ácsmunkáit is, és magas szakmai

felkészültségük és

referenciák alapján sorra nyertek meg

templomok építését

és

felújítását.

Előfordult olyan mennyiségű

rendelésállományuk is, hogy meg

kellett hívni

alvállalkozóknak

ismeretségű körükből

szakmabeli vállalkozókat, ilyenkor

akár 50 fővel is dolgoztak

többféle beruházásnál.

A feladat növekedett, de ismerősöm nem

tette le a szekercét, inkább

óvónő felesége is

belépett a vállalkozásba,

az adminisztrációt intézni.

Közben fiúk is felnőtt, és

természetesen apja nyomdokaiba lépve,

kitanulta a szakmát. A

képződött nyereséget a

kezdetektől visszaforgatták a

vállalkozásba, megvették

a szomszéd telket, és itt

építették fel a faszerkezetű

műhelyt, itt parkolt a teherautó és

a mikrobusz is.

Aztán romlani kezdett a magyar

gazdaság helyzete, még a

világgazdasági

válság előtt, és

csökkeni kezdtek a megrendeléseik.

Adódott egyéb negatívum is,

kirabolták műhelyüket,

elvittek minden mozdítható

értéket, a rendőrség

nem találta meg az elkövetőket. A

fiúk kezdte el legelőször mondani, a

sokféle hatósági

ellenőrzésbe is beleunva, hogy ő ezt

nem csinálja tovább. Innen aztán

már csak egy lépés volt, amikor

osztrák területen dolgozva, felfigyelt a

jó kezű fiatal mesterre az ottani

építésvezető, és

meghívta brigádjába dolgozni. Az

itteni minimálbér több mint

nyolcszorosát kapta, csak a saját

munkájáért felel, és semmit

nem kell befektetni.

Kis magyar történet, szomorú

történet. Alakulhatott volna

másképpen is, de így alakult,

ismerősöm pedig beletörődve

legyintett, így már ötven

fölött tudod, összejön annyi baja

az embernek, amivel le tudják

százalékolni. És

szétszéled az összeszokott

brigád, akik nem csak munkatársak,

barátok is voltak, és

segítették egymást munkaidőn

túl is, kisebb-nagyobb gondjaikban.

A fiatalabbját majd beiskolázzák

őrző-védő tanfolyamra, és

akik katedrálist is tudnának

építeni, őrzik majd a multik

vagyonát, bankjait és

áruházait, de félő, hogy nem

tud mindenki talpon maradni, nem talál

munkahelyet, legfeljebb majd beosztják

közmunkára. És ahol eddig két

fő seperte a járdát, most majd

öt fogja seperni. Ezzel ideig-óráig

lehet halogatni az

éhséglázadást, de tudjuk,

hogy az önkormányzatoknak nincs

erre fedezete, és egyetlen korszerű

géppel akár tíz ember

munkáját is el lehet végezni,

és a gép nemcsak sepri, még fel is

mossa a járdát. A

gazdasági szakértők pedig

olykor maguk sem értik, mitől zuhan az

ipari termelés 23-24%-kal a bázishoz

viszonyítva.

Toldy Kálmán,

Vásárosnamény

Kapcsolódó cikkek:

munkás kezek!

  • Postánkból: A

  • szegénység kora volt

  • Postánkból: A

  • válság vesztesei a szegény

    emberek

    Ezek is érdekelhetik

    Hírlevél feliratkozás
    Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

    Rovatunkból ajánljuk

    További hírek a témában