2009.02.24. 06:19
Katedrálist is építhetnének, ám vagyonőrök lesznek
<p>Kis magyar történet, szomorú<br /> történet. Alakulhatott volna<br /> másképpen is, de így alakult. A<br /> tavalyi évben közel százezer iparos adta<br /> vissza engedélyét – nyilatkozta az<br /> Iposz elnöke. Közöttük volt<br /> ismerősöm, a kiváló<br /> ácsmester is.</p>
A tavalyi évben közel százezer
iparos adta vissza engedélyét
– nyilatkozta az Iposz elnöke.
Közöttük volt ismerősöm, a
kiváló ácsmester is.
Úgy kezdte, mint mindenki más, az
állami vállalatnál,
aztán a rendszerváltás
után úgy érezte, hogy eljött
az Ő ideje, és céget
alapított. Tizenöt fő körüli
csapatával már el tudták
vállalni nagyobb
létesítmények
ácsmunkáit is, és magas szakmai
felkészültségük és
referenciák alapján sorra nyertek meg
templomok építését
és
felújítását.
Előfordult olyan mennyiségű
rendelésállományuk is, hogy meg
kellett hívni
alvállalkozóknak
ismeretségű körükből
szakmabeli vállalkozókat, ilyenkor
akár 50 fővel is dolgoztak
többféle beruházásnál.
A feladat növekedett, de ismerősöm nem
tette le a szekercét, inkább
óvónő felesége is
belépett a vállalkozásba,
az adminisztrációt intézni.
Közben fiúk is felnőtt, és
természetesen apja nyomdokaiba lépve,
kitanulta a szakmát. A
képződött nyereséget a
kezdetektől visszaforgatták a
vállalkozásba, megvették
a szomszéd telket, és itt
építették fel a faszerkezetű
műhelyt, itt parkolt a teherautó és
a mikrobusz is.
Aztán romlani kezdett a magyar
gazdaság helyzete, még a
világgazdasági
válság előtt, és
csökkeni kezdtek a megrendeléseik.
Adódott egyéb negatívum is,
kirabolták műhelyüket,
elvittek minden mozdítható
értéket, a rendőrség
nem találta meg az elkövetőket. A
fiúk kezdte el legelőször mondani, a
sokféle hatósági
ellenőrzésbe is beleunva, hogy ő ezt
nem csinálja tovább. Innen aztán
már csak egy lépés volt, amikor
osztrák területen dolgozva, felfigyelt a
jó kezű fiatal mesterre az ottani
építésvezető, és
meghívta brigádjába dolgozni. Az
itteni minimálbér több mint
nyolcszorosát kapta, csak a saját
munkájáért felel, és semmit
nem kell befektetni.
Kis magyar történet, szomorú
történet. Alakulhatott volna
másképpen is, de így alakult,
ismerősöm pedig beletörődve
legyintett, így már ötven
fölött tudod, összejön annyi baja
az embernek, amivel le tudják
százalékolni. És
szétszéled az összeszokott
brigád, akik nem csak munkatársak,
barátok is voltak, és
segítették egymást munkaidőn
túl is, kisebb-nagyobb gondjaikban.
A fiatalabbját majd beiskolázzák
őrző-védő tanfolyamra, és
akik katedrálist is tudnának
építeni, őrzik majd a multik
vagyonát, bankjait és
áruházait, de félő, hogy nem
tud mindenki talpon maradni, nem talál
munkahelyet, legfeljebb majd beosztják
közmunkára. És ahol eddig két
fő seperte a járdát, most majd
öt fogja seperni. Ezzel ideig-óráig
lehet halogatni az
éhséglázadást, de tudjuk,
hogy az önkormányzatoknak nincs
erre fedezete, és egyetlen korszerű
géppel akár tíz ember
munkáját is el lehet végezni,
és a gép nemcsak sepri, még fel is
mossa a járdát. A
gazdasági szakértők pedig
olykor maguk sem értik, mitől zuhan az
ipari termelés 23-24%-kal a bázishoz
viszonyítva.
Toldy Kálmán,
Vásárosnamény
munkás kezek!
szegénység kora volt
válság vesztesei a szegény
emberek