Postánkból: Erre a munkára születtek

Mária nevű lányunk 1986-ban

született, sajnos szülés

közben agyvérzést

szenvedett, amit az orvos nem vett

észre, ezért súlyos

agykárosodás keletkezett.

Súlyosan értelmi

fogyatékos kislányunk mai napig

életünk legdrágább kincse,

kit születése óta

családunkban nagy szeretettel gondozunk. Amikor

lehetőség adódott, igyekeztünk

emberek közé vinni, mert

közösségben mindig jól

érzi magát.

Próbálkozások voltak a

Nyírbátorban

működő Egyenlő

Esélyért Egyesület

részéről, a sérült

gyerekek napközis

ellátásában

történő foglalkoztatáshoz, de

sajnos nem valósult meg. Több helyen

próbálkoztunk, kerestük a

napközis lehetőségeket, de

vagy elutasították, vagy nagyon messze

van településünktől.

Néhány héttel ezelőtt

került képbe az Encsencs

községben, éppen hogy beindult,

sérült emberek

ellátására alapított

napközis rendszerű

intézmény, melynek neve:

Fogyatékos Személyek Nappali

Intézménye, a

Nyírbátori Kistérség

közigazgatási területén

élő fogyatékos

személyek részére.

Személyesen kerestek fel minket,

tudomásukra jutott, hogy sérült

gyermekünk van. Kedvesen invitáltak,

mi nagyon örültünk

meghívásuknak, hisz régi

álmunk valósult meg. Két akarat

érvényesült: ők segíteni

akartak gyermekünk életének

jobbá tételében, mi pedig

segítséget vártunk valakitől

ugyanezen célból.

Bejárásunk nem ütközik

nehézségbe, mert az

intézmény saját

járművével szállítja

oda, ill. onnan haza a betegeket. Az

intézmény dolgozói,

élükön Tóth

András

intézményvezetővel, a

gépkocsivezetőn keresztül a

dolgozók, ápolók mindenki nagyon

kedvesen fogadott minket.

Már az első nap megéreztük,

hogy ez az a hely, amely számunkra

főnyeremény. Mindenki nagy

odafigyeléssel, lelkiismeretességgel,

nagy szeretettel végzi munkáját.

Ezek az emberek szeretetet sugároznak, erre a

munkára születtek. Három hét

telt el, a kislányunk szinte megújult,

már várja a reggelt mikor jön

már „Laci

bácsi” hogy vigye őt az

„iskolába”. Nagyon jól

érzi ott magát az otthonosan berendezett

környezetben. Szereti a változatos

foglalkozásokat, figyeli társait,. A

foglalkozást vezető tanító

néniket, és mindennap valami

pozitív élménnyel

térünk haza. Nap mint nap

érezhető a fejlődés,

változott a viselkedése, nyugodtabb

figyelmesebb lett, gyarapodott a szókincse,

javult a közösséghez való

viszonya. Nagy öröm látni a

boldogságot a tekintetében. Ezt az

érzést nem tudom szavakkal kifejezni, ezt

csak megélni lehet.

Most azokhoz a szülőkhöz szólok,

akik hasonló helyzetben élnek mint mi,

kérem, hogy látogassanak el ebbe az

intézménybe gyerekükkel együtt

és rádöbbennek, hogy az ő

gyereküknek is itt a legjobb. Ez a levél

azért született, hogy bebizonyítsa

hogy a nehéz gazdasági helyzetben is van

lehetőség az emberek

segítésére csak jóindulat,

emberszeretet és akarat

szükségeltetik hozzá.

Ezúton szeretném megköszönni az

intézmény minden

dolgozójának munkáját, a

kistérség azon dolgozóinak

munkáját, akiknek részük van

ezen intézmény

működtetésében. Bár nem

hiszem, hogy ők ezért köszönetet

várnak, csak tették azt amit

szívük diktált.

Kívánok jó

egészséget, kitartást, nagy

türelmet további munkájukhoz sok

éven át.

Figula Istvánné