2009.04.03. 06:33
Postánkból: Gondolatok nagyhét előtt
<p>Nagyhét a szenvedések hete, nagypéntek<br /> a gyászra emlékezés, a<br /> szomorúság kifejezései. A földi<br /> életünk legnagyobb értéke a<br /> panasz nélküli szenvedés.</p>
Különösen igaz ez napjainkban
hazánkban is, ahol az emberi
gonoszság,
önzőség vált a
fontossá sokak számára.
Szétesőben a család, a
közösségek, az emberséges
kapcsolatok, mert mindent szétrombolt a
gátlástalanság. Az
egoizmus. Ezt akartuk, ezt a
nihilizmust, amikor az ember az
embertársainak a farkasává
válik. A pénz istenének
az uralkodására vágytunk, arra,
hogy megtévedetten abban higgyünk, hogy
júdáspénzekkel megvehető az
erkölcs, a becsület, a hatalom. Így
akarjuk folytatni, becsapva magunkat?
Egyre többen vagyunk tiltakozunk a
gyűlölet, az
önzés, a
hazugságok, a rágalmak, a
csúsztatások, az elhallgatások, a
manipulálások miatt. Mi más
értelme lenne a földi
életünknek, ha nem az
önbecsülés, embertársaink
szeretete és a gyötrődők
megsegítése? Tudom, túl nagy
körülöttünk a bánat, a
reményt vesztettek fájdalmas
sírása, mégis azt mondom, hogy
legyünk türelmesek, önzetlenek,
emberségesek, megbocsátók.
Ne feledjük, a hit az életünk
mozgatója, irányítója,
útmutatója, a gonoszság
felszámolója, segít az
igazság elérésében, az
élet értelmessé
válásában.
Kötelességeink, felelősség
tudatunk kanásza, a közjó
iránymutatója, a helyes
értékrendek elfogadtatója. Most,
Nagyhét idusán szálljunk
magunkba, tiszta szívvel ezt
kívánom valamennyiünknek!
Dr. Salamon Sándor,
Lácacséke