Postánkból: Van mire építeni!

Van mire építeni!

Különleges, megtisztelő

érzés volt részt venni

június elején az Art Vital Kft. és

a Vitalis Egyesület szervezésében

született Retro Építők

Napja rendezvényen a volt

SZÁÉV Üdülőben

Nyíregyháza-Sóstófürdőn.

A Szabolcsi Koncert Fúvószenekar

és Mazsorettcsoport műsor, Végh

József múltidéző

visszaemlékezése, az Eötvös

Néptáncegyüttes és a Mandala

Dalszínház előadása, a

viszontlátás öröme, valamint a

jóízű beszélgetések

minden egykori SZÁÉV-est

lenyűgözött, derűs

jókedvünket még a haragos

zápor sem tudta elvenni.

Jómagam éveken át

szerkesztője voltam a nagyvállalat

üzemi lapjának a nyolcvanas években,

sok ismerőssel elevenítettem föl a

régi szép időket. A

rendszerváltás előtt minden

évben volt Építők napja,

remélem, e nosztalgia délutánnal

sikerült újra hagyományt

teremtenünk ennek a jeles eseménynek.

Nábrádi Lajos,

Nyíregyháza

Kárpitozott

csalódás

Nagyon örültem, amikor a

nyíregyházi Szabadtéri

Színpad Adagio

előadására jegyet váltottam.

Éveken keresztül igen méltatlan

dolog volt, hogy egy 6-8 fős család vagy

baráti társaság olykor 6-8

külön helyre tudott csak leülni. Ez a

probléma most megoldódni látszott.

A jegyárusítás első

napján megvettem a három jegyet, gondosan

kiválasztva azokat a helyeket, ahonnan biztosan

zavartalanul élvezhetjük az

előadást. Sajnos, a

nézőtéren teljesen üres sorok

is voltak, ennek ellenére egy

„ügyes” szervező az általa

hozott kárpitozott székeket az

általa hozott vendégekkel együtt

minden és mindenki más figyelmen

kívül hagyásával a

közlekedőben helyezte el.

Nem az én dolgom eldönteni, hogy lehet egy

tömegrendezvény menekülési

útvonalának mindkét oldalát

mobil berendezési tárgyakkal elfoglalni,

az viszont az én problémám, hogy

ez a látványt és az est

élvezetét csökkentette.

Köszönöm az Adagionak a

tökéletes előadást.

Remélem, a szervezők elolvassák,

megértik és megtanulják, hogy a

saját érdekükben, de elsősorban

a közönség érdekében, mi

a teendőjük. Sok hasonlóan

színvonalas, remek előadást

és teltházas nézőtereket

kívánok mindenkinek!

Molnárné Hevér

Katalin

Kinél van a pálca?

A derék Fazekas Mihályt,

ha napjainkban kérnék fel a Ludas

Matyi megírására, nagy

valószínűséggel

forgatná még a füves

könyvét is egy kis serkentő

után nézve. Tény, nem

egyszerűfeladat élé

állítanák, melyre jó magam

sem vállalkoznék. Azért noszogat a

kis ördög, hogy napjainkban milyen

szereposztások jöhetnének

számításba. Ami a sarkalatos

nehézséget okozza, Ludas Matyi

és Döbrögi egymáshoz

való viszonya, pontosabban: ki veri el a

másikat? Mert ha a jelen korunk

libatenyésztőit azonosítjuk

Ludas Matyival, akire meg a tisztelt

olvasók gondolnak,

Döbrögivel, sehogy nem áll

össze a kép.

Ugyanis lehetetlen a mai időkre

átültetni, mert most éppen

fordított a helyzet; Döbrögi

veri el Ludas Matyit! Még pedig

sokszorosan hatványozva. Korunk

tényét Fazekas

Mihály idejében nem

fogadták volna el, mert az volt a

természetes, hogy deresre húzták a

szegény legényt. Nem látunk-e a

jelen időben is hasonlóságot?

Sajnos, a tények a fordított

felállást igazolják, tehát

a Ludas Matyikat húzzák

ismét deresre. Szolgáljon vigaszul

és adjon reményt, hogy a kisemberek

józan eszével és a Ludas

Matyik leleményességével

helyére rakhatjuk a történetet.

Vengrinyák János,

Sóstóhegy