Életet menteni

A szív, a vér, a gondolkodásunkban egyenlő az élettel. Talán azért is fontos annyira a véradás. Dankó Mihály jegyzete Szinte gyermekkorunktól sulykolják belénk, mennyire szükséges így segíteni, ezt a legdrágábbat kincsünket felajánlani mások életének megmentésére. Hiába a tudomány, ennek mesterséges pótlását teljességgel még nem sikerült megoldani. Újra és újra szükség van az emberre, aki karját nyújtja.

Számomra ez az önzetlenség, vagy a mostanában néha előforduló érdektelenség, egyfajta társadalmi értékmérő. De tovább gondolva: adni, csak úgy, ingyen, érzelmi alapon – legyen az bármi –, ezzel segíteni a rászorulókon, egyidős az emberiséggel. Napjainkban ez az igény mintha felerősödött volna. Sokkal több a szegény, az elesett, a támogatásra váró család, gyerek, férfi és nő. Csakhogy, meddig terjedhet a „jószív”, ki az aki tényleg rászorul?  A sors furcsa játéka alapján (hogy, ki milyen módon, az most mindegy), van, akinek több jut az anyagiakból, egészségből, boldogságból, másoknak kevesebb. Sokan természetesnek tartanák, akinek több van, illik segíteni azon, aki kevesebbet kapott... Elvárható-e egyáltalán ez, vagy rá kell bízni mindenkink a lelki üdvösségére?

Az örök álomtól, az utópisztikus egyenlőségről oly messze vagyunk, hogy azt emberi ész fel sem tudja fogni. (Legfeljebb egy-egy sci-fi filmekben sejlik fel a nagyon távoli jövő.) Lám a kommunizmus eszméje is egy pillanat alatt szertefoszlott. Annyi mindennek meg kellene változni. Főleg a gondolkodásunknak: le kellene győzni az önzést, az irigységet, a birtoklási vágyat, ez pedig nem könnyű!

Vért adni viszont egyszerűbb, és életet menthet!