Nézőpont: Ahol tejet kapni

Egy pohár friss tej, kakaó, mellé néhány ropogós péksütemény, és a mindezt felém nyújtó néni vidám szavai, kedves mosolya. Palicz István jegyzeteNegyedszázad múltán mindössze ennyi emlékem maradt azokból az időkből, amikor reggelente a jósavárosi Tejivóban kezdtem a napot, a többit a „feledés pilléje” borítja. Általános iskolás koromban már csak a közeli kisboltban, elvitelre kérhettem a szokásos „kétdecist”, amely 2,8 százalékos, magyar termék volt, rajta a jól ismert szöveggel: „A tej élet, erő, egészség”.

Aztán változtak az idők, a boltok polcain megjelentek a külföldről származó, víz ízű tejek és reggeli italok, melyekről mindenki tudja: csak akkor láttak tehenet, amikor az áruszállító kamion elhaladt egy legelésző csorda mellett az országúton. Mégis vesszük (egy-egy akció idején zsugorszámra!), mert olcsó és sokáig eláll. Igaz, már csak színében emlékeztet a valódi tejre, nem savanyodik, hanem keseredik, ha volt mit, már lefölözték, összetétele alapján az egészségünkre gyakorolt jótékony hatása is megkérdőjelezhető, és egy komplett filharmonikus zenekar andalító muzsikája sem lenne képes mély álomba ringatni, a lényeg, hogy pár forinttal több maradjon a pénztárcánkban. Ahogy az egyik gazda sokatmondóan  megfogalmazta: nem a hazai szarvasmarha-állománnyal van a gond, hanem a magyar „bocikkal”.

Remélem, a megyeszékhely központjában elhelyezett, éjjel-nappal „fejhető” házi tej automata beváltja a hozzá fűzött reményeket. Ha az üzemeltető korrekt árat diktál, és megbízható, jó minőséget garantál, hamarosan olyan sorban állás lesz a „fémtehén” előtt, mint annak idején a Tejivónál. Sőt, a magyar gazdáknak piacot teremtő vállalkozás nem csak pénztárcánkra és egészségünkre lehet jótékony hatással, fellendítheti a környékbeli ingatlanárakat is! Hiszen ahogy a mondóka tartja: „oda megyünk lakni, ahol tejet kapni”.

- Palicz István -