Az utolsó vicsora

Agárfuttatást idéző elsöprő lendülettel, 337 igen, 1 nem szavazattal és 15 tartózkodással fogadta el az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998-as törvény módosítását az Országgyűlés, melyet Ebestől Csaholcig visszhangoznak. Nem kell kutyakozmetikázni: itt az újabb lehúzás!  Ladányi Tóth Lajos jegyzeteCsak szét kell nézni a tűréshatárig feszegetett országban, ahol a nemtetszés és a közöny az úr. Lehet rázni a pórázt, kényszeredetten vicsorogni, az ebadó bevezetése immár tény: jövőre egy kutyus után maximum hatezer forint a tétel, ám ha a hatóság veszélyesnek nyilvánítja a négylábút, húszezerig is vadulhat az éves díj. Ebadta dilemma: érdemes-e tartani a kedvenceket, avagy tartani kell a költségektől? Egyáltalán ki tudja megfizetni harapós kedvében az önkormányzat által kíméletlenül kimért összeget? A rendeletalkotók kiskaput nyitottak azzal, hogy a magyar fajták (például a komondor, a kuvasz, a puli és a magyar vizsla) és a különböző munkakutyák után nem szedhetnek adót.

Emellett bulldog-boldogtalan készülhet arra, hogy az önkormányzatok háromévente legalább egy alkalommal ebösszeírást végeznek a jövőben. Rögzítik  az állatok gazdáinak nevét, címét, telefonszámát, elektronikus levélcímét, a kutya fajtáját, születési idejét, nemét, színét és nevét. Lám, emberszámba veszik a kutyákat! Az állampolgárság és a szavazati jog egyelőre kiaknázatlan lehetőség.

Mint ahogy az adóztatás is korlátlan távlatokat nyit: lehetne később akár ólanként adó (hogy szerte a világon érthető legyen az óladó: all adó). Addig törhetik a kobakjukat a gazdák, miként húzhatnák ki a fejüket az adóhurokból. Írják ki a kerítésre, hogy „Vigyázz, a kutya magyar”, vagy „A munkakutya harap”, hátha elriasztja a díjbeszedőt? Kutyavilág jön a felelős ebtartókra. Felelőtlenség azt hinni, hogy itt a vége, lesz még sarc, eddig is süket fülekre talált az emberes nyüszítés, vonyítás, sírás. 

- Ladányi Tóth Lajos -