Ki beszédes, ki hallgatag

Mint annyi mindenről, a parlamenti ülésekről is van a magyar embereknek saját véleményük. A múltkor az egyik szomszédom azon háborgott, hogy milyen laza ruhában is jelent meg néhány képviselő az ország házában. M. Magyar László jegyzeteÁlláspontja szerint illene úgy öltözködniük a honatyáknak, hogy már megjelenésükben is kifejezzék a hely méltóságát, az iránta való tiszteletet, a megvitatott kérdések fontosságát. Ha ez így megy tovább, legközelebb rövid nadrágban és strandpapucsban jelennek majd meg a képviselők – dohogott az öreg.

Meglehetősen megosztja a közvéleményt az is, ha valaki túl sokat beszél, vagy ha egyáltalán nem szólal fel az üléseken. Sokszor ugyanis öncélú a monológ, a televízió előtt ülő nézőnek olyan érzése van, csak azért szól hozzá a politikus egy-egy problémához, vitához, hogy szerepeljen a televízióban. Ugyanakkor az is megfogalmazódik sokakban, hogy vajon a saját gondolatait mondja a honatya, vagy csupán pártjának hivatalos álláspontját közvetíti. Azt meg már végleg nem érti a szavazópolgár, miért ül ott a Tisztelt Házban valaki, ha nem szólalt fel még egyszer sem. Óhatatlanul is felvetődnek benne a kérdések: Nincs mondanivalója? Nem érzi magát elég felkészültnek? Nem bosszantja soha semmi sem? Választókörzetében nincsenek magasabb szintű segítséget igénylő problémák? Vajon más, sokkal fontosabb feladatokra összpontosít?

Lehet, hogy néhány hallgatag férfi egyszerűen csak fél a szűzbeszédtől...?!