Szatmárban és Beregben barangoló matolcsiak

Tunyogmatolcs - „Aki a helyismeretet szereti, az rossz ember nem lehet” - ezt vallják a honismereti körökben.Történelmi múltját hosszasan kutatni egy adott településnek, egykori értékeinek feltárásában áldozatosan segítőkészséget vállalni, és az utókor számára a jelenkorban biztosítani mindezek megismertetését már sokan hozzá is teszik: „hasznos munka az övék”. Igen gyümölcsöző tevékenység, ha megfelelő gazda található a tudományt segítő, hagyományőrző életnek tartalmat adó mozgalom mögött.

Tunyogmatolcson már 2003 februárja óta beszélhetünk a Helyismereti Körről, mely a helytörténet mellett, intézménytörténettel, és a Szamos folyó természeti környezetének védelmével is foglalkozik. Eddigi adatgyűjtéseik immáron két néprajzi kiadványban is megtalálhatóak: a Múltba Veszett Hagyomány, valamint a Tunyogmatolcs Bibliográfiája című 2007-ben és 2008-ban megjelent gyűjteményekben. Segítik a pedagógusok, az egyetemi, a közép- és az általános iskolás diákok munkáját, a szakdolgozatok íróit, a hagyományőrzők és más helyismereti közösségek tevékenységét, de a honismerettel foglalkozó hivatásos és amatőr szakembereknek is szolgálnak községbeli adatokkal.

– A szokásos nyári pihenőtől eltérően a Helyismereti Kör tagjaival úgy döntöttünk, hogy ősszel elindulunk egy egynapos szatmár-beregi kirándulásra. Mátészalkán megnéztük a Vasúti Helytörténeti Gyűjteményt, melyet Szabó Menyhért tagunk, az állandó kiállítás gyűjtője és vezetője mutatott meg. Ellátogattunk Vajára, a Vay-kastélyba, ahol az 1964-ben megnyílt Vay Ádám Múzeumban az állandó és időszaki kiállításokat néztük meg a Vay családról, illetve a Rákóczi-szabadságharc eseményeiről. Harangodon a lelátót, míg Nyírbátorban a katolikus és református egyházat és a Báthori-család emlékére emelt szobrokat, emlékműveket tekintettük meg a közös ebéd elfogyasztása után - említette Kovácsné Varga Tünde, aki a községi Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatójaként fontosnak tartja a Helyismereti Kör munkáját.

Széles Szabolcs