Uszkában megint sírnak a harangok

Uszka - Uszka tornyában lakozó két harang közül a kisebbik már megrepedt és a majd 200 éves nagyharang is veszélyben van.

A tűzvészben 310 évvel ezelõtt elpusztult, s már abban az idõben, a Rákóczi szabadságharc kezdetén is évszázados falucska, az akkori Tisza meder tiszaújlaki jobb partján megbúvó õsi Uszka a gyújtogató labancok elõl elásott harangjai sírtak fel azóta nem is egyszer a helyi mondák szerint.

Azokat a - magyar történelem viharos idõszakaiban késõbb is föl-föl jajduló - harangokat máig rejti az egykori folyómeder környéki föld. Ám a porig égetett régi helyett a közeli Batár melletti magaslaton újra felépített mai Uszka megejtõen szép harangtoronyának két bronz lakója egy idõ óta már közel áll ahhoz, hogy rejtõzõ elõdeik "szokását" felelvenítve feljajduljon.

Az Uszkán tõzsgyökeres - Fehérgyarmaton élõ - egykori Magosliget-Uszka-i téesz elnök, ma "minden tudó" helytörténész Enghy Zsigmond birtokában van számtalan helyi történetnek.

- Alighogy elbukott a Rákóczi szabadságharc újabb vész közelített. Hazánkra tört a tatár 1717-ben, s hordája végigrabolta Máramarost, Szatmárt, Ugocsát, s Uszkát is megsarcolták. A támadás elõtti éjjelen a falu határában állatokat legeltetõ kondás harang-sírásra lett figyelmes. Ám hiába rohant a rémísztõ hírrel a faluba, nem vették komolyan... meséli a helytörténész. - Az elásott régi harangok a feljegyzések szerint azután is sírtak, amikor bajban volt a nemzet. Például 1848-ban, amikor számos uszkai nemzetõr veszett oda a dési csatában. Késõbb pedig a trianoni döntés elõtti éjjel, s azon a 44. november 16-a elõtti éjszakán is, amikor az uszkai férfiakat malenkij robotra vitték.

Mester Miklós, Uszka volt polgármestere szerint bizony nagy szükség volna megint az uszkai harangok sikolyára, mivel az újak nem rég megrepedtek, s tartani lehet tõle, hogy ha nem lesz pénz az újraöntésükre örökre elnémulnak.

A Felsõ-Tiszavidék egyik ékességének számító uszkai fa harangtoronyból pompás kilátás nyílik egyebek mellette a szinte karnyújtásnyira lévõ mármarosi bércekre, amelynek kaptatójáról származnak a temlom kövei, öles fagerendái. A toronyban két harang lakozik. A kisebbik már hallgat, megrepedt. Ráadásul az 1820-ban öntött nagyharang is veszélyben van.

- Megnézte már õket Gombos Miklós is, aki az ország leghíresebb harangöntõ mestere - mondja a Milotán lakó, de Uszkán is szolgáló, tettrekész fiatal református lelkész. Pálinkás Gyula hozzáteszi: - Sajnos szomorú hírt közölt a mester, aki szerint a kicsi harang menthetetlen, újra kell önteni. Igenám, de ennek a költsége egy millió forintnál is több lenne. Ez pedig rettenetesen nagy pénz a manapság maroknyi szegény emberbõl álló uszkai református gyülekezetnek.

Hetven éve még nem aligha lett volna gond egy harang újraöntést finanszírozni a vasárnapi istentiszteletkor még a templomba is alig férõ uszkai reformátusoknak. Ám jött 1944 novembere, amikor több, mint félszáz helybéli férfit innen is elhajtottak malenkij robotra. Közülük aztán csak huszonkettõ tért vissza, ám a megmenekültek közt nem volt ott sem Enghy Zsigmond, sem Mester Miklós édesapja.

Az uszkai templommal szemben ma fába faragott emlékmû õrzi a szovjetben odaveszettek emlékét. Értük is szól a harang azóta minden áldott vasárnap. Hogy aztán meddig, a kisebbik bronz öntvényen végigfutó repedést látva, a nagyobbiknál egyelõre még csak egy fölsejlõ haranghalált vízionálva, nem tudni.

Minden esetre az uszkai reformátusok váltig bíznak benne, hogy a Mindenható talál majd megoldást a fenyegetõ közös gondjukra. Még mielõtt a harangtornyuk két szertve tisztelt lakója sírva, végleg elhallgatna.