Áramról álmodik Bodótanya

Demecser, Bodótanya - Hűtőszekrény és mosógép sohasem volt ezen a külterületen, a televíziót pedig akkumulátorról nézik. A cím nem tévedés, valóban áramról álmodoznak Bodótanya lakói. Ami 2013-ban szinte minden Magyarországon élő embernek természetes, az számukra még egyelőre elérhetetlen vágyálom. S ami igazán bosszantja, nap mint nap irritálja a jelenleg ott élő hét embert: a házaktól csupán pár méterre megy el az elektromos hálózat, vagyis még csak olyan nagy beruházást sem jelentett volna, ha néhány évtizeddel ezelőtt leágaztatják hozzájuk a vezetéket.

Bodótanyára két irányból lehet földúton bejutni, azonban olyan mélyedések fogadják az embert, hogy igazából terepjáróval lenne jó közlekedni arra.

Özvegy Hajnal Andrásné Sipos Mária 1965 októberében került ide Demecserből, amikor férjhez ment.

- Akkoriban többen laktunk Bodótanyán, s az út is jobban volt járható. Szegény emberek éltek itt mindig, de a portáját mindenki szépen rendben tartotta, az épületeket rendszeresen felújították, átfestették az emberek - magyarázta vendéglátóm. - Gyertyával, petróleumlámpával világítottunk régebben, mostanában pedig elemlámpával. Hűtőszekrény és mosógép sohasem volt a tanyán, a televíziót pedig akkumulátorról nézzük. Annyi jószágot vágunk le, amennyit éppen elfogyasztunk, így nem érezzük a hűtőszekrény hiányát. Mikor még fiatalabbak voltunk, rendeztünk itt is disznóvágásokat, s a húst zsírban, sóban tároltuk, illetve füstölve tartósítottuk. A vizet az itt élő családok fúrt kútból kapják. Fával fűtünk, amit a tüzépről veszünk, de már az is rettenetesen drága.

Hajnal Mária rokkantnyugdíjas, több éve mozgáskorlátozott.

- Korábban nem foglalkoztunk az árammal, valahogy elfogadtuk, természetesnek vettük, hogy itt nincs elektromos hálózat. Csakhogy ahogy édesanyám és a szomszédban a rokonok egyre idősebbek lesznek, mindjobban érezzük a hiányát. Bodótanya mostohagyermek volt az elmúlt évtizedekben, hiszen mi nem vagyunk a műút mellett, mint Borzsovatanya és Verestanya, ugyanis mindkét helyen van villany, vezetékes víz és vezetékes telefon. Sajnos, én egy betegség miatt csak járókerettel tudok közlekedni, rendszeresen visz kezelésre a betegszállító autó Nyíregyházára.

Előfordul, hogy a nagy gödrök miatt a jármű nem tud bejönni értem, a sofőr nem kockáztatja a saját és a többi beteg testi épségét. Ezt meg is értem, ilyen útra én sem mennék be. Többször kértük az önkormányzatot, a gödröket töltse fel, a környezetet tegye rendbe. Kérdem én: Minket nem illetnek meg az alapvető emberi jogok, mint más embert? Azt hiszem, nem kérünk lehetetlent, csak azt, hogy minket is ember számba vegyenek.

A további részletek a Kelet-Magyarország 2013. december 10-i számában.