Nézőpont: Fény és árnyék

Már az elnevezésük sem mindennapi. Katasztrófavédők. De hát mitől és miért is kellene megvédeni a katasztrófát? Tarnavölgyi Gergely jegyzete.

Éppen elég az, hogy jön, lát, és alkalomadtán győz. Na jó, félre a tréfát, ne (láng)lovagoljunk itt a szavakon, hisz ezen a fronton amúgy is csak a tettek beszélnek. Mert hát munkát adott bőven a Jóisten, elég ha a márciusi hóhelyzetre vagy a júniusi dunai áradásra gondolok. Ha gyorsan elfelejtjük a belügyminisztérium gondoskodó sms-ét és az önfényező, öltönyös homokzsákpakolókat, akkor belátjuk, a múlt évben is derekasan tették a dolgukat azok, akik arra esküdtek fel, hogy vészhelyzetben legények lesznek a gáton.

Van egy közeli jó ismerősöm, aki a „Tűzoltó leszel s katona! Vadakat terelő juhász!” József Attila-i alternatívákból a tűzoltóság kötelékét választotta, és vágott bele tavaly szeptemberben egy alap, majd egy speciális kiképzésbe. A történeteiből gyorsan világossá vált, egyáltalán nem leányálom sem az elméleti, sem pedig a gyakorlati oktatás. Pedig hány de hány, őket degradáló, jópofának hitt beszólásnak voltam már szem és fültanúja, melynek legtöbbje nem volt több buta demagógiánál. És mondták ezt általában olyanok, akik egy szalmaszálat sem tettek még keresztbe életükben.

Egy szó mint száz, az én szememben ezek az emberek nélkülözhetetlen pillérei a mindennapi élet körforgásának. Sokkal inkább mint azok, akik csak a kamerák és a fényképezőgépek kereszttüzében képesek aktivizálni magukat, legyen szó katasztrófahelyzetről vagy mondjuk egy választási kampányról. A fényben sütkérezve, megfeledkezve az árnyékban robotoló szorgos kezekről.

- Tarnavölgyi Gergely -