Ünnepélyes búcsú a zsarolyáni lelkésztől

Zsarolyán - „Szeretném, ha bölcsek lennétek a jóra és képtelenek a rosszra” - közel 44 esztendő szolgálati idő után, ünnepi istentiszteleten vettek búcsút a zsarolyániak Kónya József református lelkipásztortól. A rendhagyó alkalmon az igehirdetést Bartha Gyula, a Szatmári Református Egyházmegye esperese végezte, jelenlétével megtisztelte az eseményt, Czibere Károly államtitkár, dr. Tilki Attila országgyűlési képviselő, valamint az egyházmegye több lelkipásztora is részt vett a kibúcsúztató, meghitt eseményen.

- Oktalanság lenne - csak belekezdeni is - egy felsorolásba, hogy mennyi minden történt a községben és a gyülekezetben az elmúlt 43 és fél évben – kezdte Kónya tiszteletes, aki büszke arra, hogy az eltelt évek alatt a zsarolyániak teljes mértékben befogadták őt és családját.

- 1970. december 2-án, olvadó hótól latyakos úton érkeztem Zsarolyánba, kerékpáron. Sohasem akartam más szolgálati helyre kerülni, nem fogadtam el a legjobbnak látszó felkéréseket sem. A szomszédos gyülekezetekben mindig szívesen szolgáltam, alkalmilag, vagy hosszabb ideig helyettesként, vagy beszolgálóként is. Az első években ráéreztem, hogy a falusi lelkipásztornak fontos feladata a kiemelkedő tehetségek gondozása, pályára állítása. Akik elfogadták tanácsaimat, segítségemet, mindannyian többre vitték, fontos dolgokat tesznek, méltán büszkék lehetünk rájuk és nem kell félni attól, hogy elfelejtenék, honnan indultak el, mivel tartoznak szülőfalujuknak, kibocsátó gyülekezetüknek. Mindig fontosnak tartottam a Debreceni Református Kollégium és a gyülekezet kapcsolatát. Ennek köszönhető a több mint félszáz legátus ünnepi szolgálata, akiket családtagként fogadtunk, szeretettel vettünk körül és sohasem üres tarisznyával engedtünk útjára. – tette hozzá a református lelkész.

- A XVIII – XIX. század fordulóján már volt egy esperes, aki 41 év és 7 hónapig szolgált a gyülekezetben, nekem ezt éppen 2 esztendővel sikerült túllépnem. Tudom, hogy mindez az én mennyei Gazdám akaratának és az itt élők türelmének, szeretetének köszönhető. Idővel az emberek kicserélődnek, de a falu és az épületek, és a hozzájuk kötődő emlékek megmaradnak. – összegezte gondolatait Kónya József nagytiszteletű úr a gyülekezetnek.

Széles Szabolcs