„A tánc bizalmi kérdés”

Debrecen, Nyíregyháza - Itt tudják: a két lépés előre, egy hátra nem visszaesés, hanem csacsacsa.

– Hogyan éri el – kérdem meglepve –, hogy távolságtartó jelenünkben, amikor nehézséget okoz olykor még a hozzánk közel állók megölelése vagy idegenek megérintése is, hogy a táncórákon frusztrációmentesen nyújtja kezét egymásnak közel harminc, kezdetben ismeretlen ember?

– Humorral – vágja rá Magyar László. – Ezt az egykori fizikatanáromtól tanultam, ő remekül bánt a diákjaival. Csak az érettségim napján tudta meg, hogy táncórákat tartok és a fővárosba járok tanári képzésre. Megkérdezte, hányféle táncot tudok, mire én így feleltem: most körülbelül húszat, de még legalább ennyi van, amit nem.

– Gratulált, de nem az eredményeimhez, hanem ahhoz, hogy ilyen fiatalon felmérem, mennyi mindent nem tudok még. Életre szóló útmutatás ez nekem – mondja Magyar László, akit több ilyen jelentőségteljes mondat segített azzá válni, aki, és ma már ő mondhatja el magáról, hogy a tánctanfolyamokkal sokakat lendített át életük egy-egy mélypontján. – Utólag gyakorta kiderül, hogy épp bonyodalmas léthelyzetben találtak ránk a tanulóink, és az itt tapasztalt családias hangulat, a jókedv és a felszabaduló energia töltötte fel őket annyira, hogy lépést tudjanak tenni a jövőjük felé – mondta az iskolavezető.

Táncba hív az élet

– Nem versenytáncosokat képzünk, hanem átlagembereket, akik munka után lógó orral, feszültségekkel telve érkeznek, és este kilenc órakor feldobva távoznak. Óhatatlanul kibukik az emberekből a magánéletük egy-egy részlete, miután negyed éven át, heti több alkalommal órákat töltünk együtt, nem beszélve a kötetlen salsa-estekről, gyakorlórendezvényekről, kurzuszáró alkalmakról, főzőversenyekről, balatoni táborról.

Ráadásul azt tapasztalom, hogy könnyen megnyílnak a beszélgetőpartnereim. A tánc bizalmi kérdés, így vélhetően az oktatóban is könnyebben bíznak a csoport tagjai. Egy ismerősöm akkor kezdett táncolni, amikor szó szerint elszökött a férjétől, majd a kurzuson találta meg élete párját. Ma már közös gyermekükkel élnek boldogan.

Volt olyan évünk, hogy tíz esküvőn mondták ki a boldogítót olyanok, akiknek a táncórán fonódott egybe a sorsuk – válaszolja meglágyult arcvonásokkal kérdésemre, hogy mire a legbüszkébb.

Másfél évtizednyi élmény áll Magyar László mögött, de hiába érdeklődöm, mit fog mondani összegzésként az ezt megünneplő jubileumi bálon, november 14-én a debreceni Lovardában. – El sem tudom képzelni. A csapattagok csak azt kérték, hogy rövid legyek…

Névjegy

Magyar László 1982-ben kezdett táncot tanulni Nyíregyházán. Nagymamája biztatására aztán nekivágott az életre szóló hivatásnak. Több szakma kitanulása mellett versenyzett, tánctanári végzettséget szerzett, oktatott. 1999-ben megalapította Nyíregyházán a Turmix tánciskolát, hat év múlva a debreceni SalsaRitmo-t a hétköznapi tánckedvelők számára. Előbbiben négy tanár, utóbbiban tíz – köztük egy kubai férfi – oktat 13-féle táncot.

- Horváth Borbála -