"Szétverte a gerincemet, a hátamat, a lábamat" - Szörnyű emlékek kísértik az otthon lakóit

Nyíregyháza – "Tíz év alatt a legmegdöbbentőbb eset az volt, amikor az egyik bántalmazott nő élettársa valahogy idetalált, és gyakorlatilag szétverte a teljes házat." A családgondozó szerint egyetlen dolgot nem lehet megszokni: a külsérelmi nyomokat, a hegeket és forradásokat.

A titkos ház irodaként funkcionáló szobájában csörög a telefon. Ménesi Tünde néhány mondatot vált a telefonálóval; másfél óra múlva egy anya és két gyermeke felül a vonatra, hogy több mint száz kilométer utazás után kora délután megérkezzenek a nyíregyházi pályaudvarra, majd békére és nyugalomra leljenek a Magyar Vöröskereszt megyei szervezetének Anya-Gyermek Segítőotthona és Krízisközpontjában.

Mindig telt ház van

A szintes épület gyermekzsivajtól hangos, a konyhában édesanyák szorgoskodnak, a működtető karitatív szervezet munkatársai közül van, aki éppen társasjátékot játszik a nagyobb gyermekekkel, mások beszélgetnek, ügyet intéznek.

– Az anyaotthonunk 1998 óta működik harminc férőhellyel, és az ország minden pontjáról fogadunk családon belüli erőszak áldozatává vált anyákat és gyermekeiket, akik gyakran egy szál ruhában, iratok nélkül érkeznek. Átmeneti időre szól a komplex segítség, a szakemberek (jogászok, pszichológusok, fejlesztőpedagógusok, családgondozók) mindent megtesznek azért, hogy személyre szabott, közösen kidolgozott terv alapján valóban jobb életet kezdhessenek – mondja az intézmény vezetője.

Ménesi Tünde számokat is sorol, folyamatosan telt házzal működnek, évente 120–130-an fordulnak meg a házban, szinte kivétel nélkül mind elszenvedik az érzelmi erőszakot, 35 százalékukat fizikailag is bántalmazzák, 1–2 százalékuknál pedig a szexuális erőszak is bizonyított. Az elmenekülő vagy kimenekített nők, anyák és gyermekek egy évet (ez fél évvel meghosszabbítható) tölthetnek az otthonban.

Nem volt kegyelem

– Szétverte a gerincemet, a hátamat a lábamat. Részegen nem ismert kegyelmet, és attól féltem, a gyermeket is bántani fogja – mesélte Anikó (saját nevét az ő érdekében nem írjuk meg), hangja még mindig zaklatott, de határozott. Alkoholista férje talán akart, azonban nem tudott szabadulni a szenvedélyétől, fél évvel ezelőtt vált tarthatatlanná a helyzet. Anikó segítséget kért és azonnal kapott, azóta élnek a nyíregyházi anyaotthonban.

– Ma már tudom, hamarabb kellett volna lépnem – jegyezte meg az édesanya. Jól érzik magukat az otthonban, hasonló sorsú társak között gyorsan megy a be- és elfogadás, segítik és támogatják egymást, hiszen mindannyian egyet szeretnének: békében, erőszak és félelem nélkül élni.

A motivációjuk nagy, amit bizonyít, hogy 90 százalékuk dolgozik, sokan szakmát tanulnak. Mindössze 20 százalékuk megy haza, sokan albérletbe költöznek, vagy a védelmet jelentő családot, rokonokat választják.

Új életet kezdeni

– Naivan azt hittem, az élettársam meg tud változni. Tévedtem. A folyamatos lelki terrort, a mindenkitől elszigetelést, az állandó felügyeletet követte a bántalmazás, és az alkohol csak súlyosbított a helyzeten; akkor már tudtam, lépnünk kell – osztotta meg velünk történetét a harmincas évei elején járó Éva. A családsegítő szolgálattól kért segítséget, egy órán belül az otthonban volt a hétéves gyermekével.

– Felkavaró volt ide belépni, annyira fáradt voltam lelkileg, hogy egy-két hét kellett, mire megnyugodtam, regenerálódni tudtam. Itt mindenki kedves és segítőkész, nagyon jó munkát találtam, szeretnék albérletbe költözni a gyerekkel, új életet kezdeni, és elfeledni a régit – beszélt a terveiről az édesanya. – Annak örülök, hogy a kicsit amennyire tudtam, sikerült megvédenem, sokat beszélgettem vele, talán így nem érzékelte, hogy mekkora is volt a baj.

Az ország nyolc regionális krízis­központjának egyike a nyíregyházi. Napi 24 órában a súlyosan bántalmazott nők és anyák azonnali segítésnyújtására, védelmére hozták létre.

– Az életveszélyben lévők, menekülők, krízishelyzetbe jutottak kapnak itt elhelyezést – magyarázta Ménesi Tünde –, hogy egyetlen éjszakát se töltsenek az utcán.

Az anyaotthonról

Az anyaotthon a családon belüli erő­szak áldozataivá vált anyáknak és gyermekeiknek nyújt segítséget. Azok vehetik igénybe, akik nem szenvednek tartós és fertőző betegségben, magyar állampolgárok, a gyermekek nem töltötték be a 18. életévüket, és együttműködnek a helyzetük megoldása érdekében.

A krízisellátás időtartama: 30 nap. Az igénybe vevők köre: családon belüli erőszak áldozatául esett, krízishelyzetben lévő terhes anya, krízishelyzetben lévő anya gyermekkel, egyedülálló, krízishelyzetben lévő nő. Telefonszám: 42/476-073 (a nap 24 órájában).

A családsegítő szemével

– Tíz év alatt a legmegdöbbentőbb eset az volt, amikor az egyik bántalmazott nő élettársa valahogy idetalált, és gyakorlatilag szétverte a teljes házat – említett egyet a sok-sok történet közül Szu­hóczki Attila.

A családgondozó másik meghatározó élménye volt, amikor egy többgyermekes anyukával beszélgetve rájött: a nő úgy élte le az életét és vált anyává, hogy férfitől soha egyetlen pozitív mondatot, sem megbecsülést nem kapott, csak bántalmazást és megalázást.

Attila azt mondta, egyetlen dolgot nem lehet megszokni: a külsérelmi nyomokat, a hegeket és forradásokat. A hivatásuk lényegét éppen az adja, hogy az ilyen nőknek, anyáknak teremtsék meg a rettegésmentes élet lehetőségét.

KM