A Nyírvidéki Kisvasút száztíz éves története

Szabolcs-Szatmár-Bereg - Vasúttörténeti visszatekintés az átadás száztizedik, a megszüntetés hatodik évfordulóján.

Nyíregyháza 1876-ban Szabolcs vármegye székhelye lett. Alig öt évvel később felmerült az igény a Rétköz gazdaságának bekapcsolására az ország vérkeringésébe, és a gyorsan fejlődő megyeszékhelyen is szükség volt tömegközlekedésre; a megoldást mindkettőre a vasútépítés jelentette.

A megvalósítás eleinte lassan haladt, Szesztay László tervei csak 1888-ban készültek el. Újabb öt év múlva a vármegye főispánja, Feilitzsch Berthold felkarolta a tervet – végre sínre került az ügy. 1905 áprilisában Propper Samu vállalkozót bízták meg az építkezéssel, ami nyár elején kezdődött, és ma már elképzelhetetlen sebességgel folyt. Szeptembertől vonatokkal szállították a kivitelezéshez szükséges anyagokat (az ehhez használt mozdonyt a Közlekedési Múzeum őrzi), december 21-én átadták a forgalomnak a Nyíregyháza–Dombrád szakaszt, az első személyvonatok pedig 1906 tavaszán indultak. A cég a Nyíregyházavidéki Kisvasutak Részvénytársaság (NyvKV) nevet kapta.

Hullámvölgyek

A kisvasút legnagyobb előnye, hogy a költségei sokkal alacsonyabbak a hagyományos vasúténál; ennek ellenére az NyvKV modern üzem volt, a kezdetektől benzinüzemű motorkocsik közlekedtek – a gőzmozdonyok fénykorában. A belterületi és a hagyományos vasutak összekapcsolása sokkal kevesebb átszállásra kényszeríti az utasokat, ezért a 21. században is kedvelt módszer.

A vonat hamar népszerű lett, hiszen az egyetlen utazási és szállítási lehetőséget jelentette az érintett települések (Kótaj, Buj, Ibrány, Nagyhalász, Dombrád) számára. Számos terv született a továbbfejlesztésre – például Gyulaházára, Hajdúnánásra vezető vonalak –, melyek közül kettő valósult meg. 1910-ben a Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok Számára vette át az NyvKV irányítását, a cég vállalta a balsai szárnyvonal megépítését és a nyíregyházi szakasz átalakítását villamos üzemre. A Buj–Paszab–Tiszabercel–Gávavencsellő–Balsa szakasz 1911 nyarán készült el, az első nyíregyházi villamosok is ekkor indultak.

Az I. világháborút követően a cég nehéz anyagi helyzetbe került, ennek ellenére jutott pénz fejlesztésre: 1930-ban átadták a Balsa–Kenézlő közötti Tisza-hidat, kapcsolatot teremtve a Bodrogközi Gazdasági Vasúttal. Rövidesen megindult a gyorsvonati közlekedés Nyíregyháza és Sárospatak között.

Háború, államosítás

A II. világháború hatalmas károkat okozott a kisvasútnak. A Vörös Hadsereg közeledése miatt 1944 októberében elrendelték Nyíregyháza kiürítését. A vasút értékesebb járműveit Németországba menekítették, ám így sem kerülhették el a légitámadást. A felrobbantott állomások, hidak miatt megszűnt a közlekedés. Egy évvel később fejeződött be a helyreállítás – a balsai híd kivételével, amelynek romjai a mai napig emlékeztetnek a háborús eseményekre.

A kisvasutat 1948-ban államosították, ekkor a MÁV vette át az üzemeltetését. Az állami vasúttársaság az 1950-es évek közepétől pálya- és járműfejlesztésbe kezdett, amely sajnos az utolsónak bizonyult. Ebben az időszakban ugrásszerűen megnőtt a villamos utasforgalma – ami Nyíregyháza iparosításának következménye volt –, ám a kisvasút a fejlődés gátjává vált. A belvárosban közlekedő személy- és tehervonatok akadályozták a növekvő közúti forgalmat, ráadásul a ritkán járó, fűtetlen, fapados villamosok nem feleltek meg a kor elvárásainak. A villamospótló busz (ma 8-asként ismert) 1969 júniusától jár, a vonatok számára pedig új, a várost elkerülő szakasz épült.

Hosszú haláltusa

Az elmaradt fejlesztések és a közúti közlekedés térnyerése miatt elkezdődött a kisvasút eleinte lassú, az utolsó években szélsebes hanyatlása. 2005-ben nagyszabású rendezvénnyel ünnepelték a kisvasút századik születésnapját, de akkor már sejteni lehetett, hogy közel a vég; a Nyíregyháza–Dombrád út megtételéhez ekkor ugyanannyi idő kellett, mint 1905-ben. 1995-ben megszűnt a teherforgalom, 2009 decemberében pedig a személyszállítás is.

A bezárás óta eltelt hat évben lassan fogyatkozott járműállomány: először a teherkocsik tűntek el, majd a két nyitott személykocsi költözött a balatonfenyvesi kisvasútra. A MÁV sajtóosztályának tájékoztatása szerint állagmegóvási munkákat végeznek két mozdonyon és néhány kocsin – „ehhez” Felcsútra szállították őket.

A vonatközlekedés ugyanakkor nem szűnt meg teljesen: időről időre feltűnik a kisvasút Dongó nevű, kicsi, sárga mozdonya (az alsó képen), amelyet eredetileg a villamospótló járatokhoz vásároltak. Manapság pályafenntartó vonatokkal közlekedik, ennek is köszönhető, hogy a két vonal továbbra is járható. Járművek is maradtak – vagyis a 110 éves kisvasút története még nem zárult le.

Hoványi Péter