Titkolózhatnak?

Azt eddig is sokan tudtuk, hogy hazánkban létezik a banktitok, akárcsak számos országban a világon. Ez amúgy rendjén is volna, hiszen nehogy már kifüggesszük a pénzintézetek falára, kinek mennyi pénzére vigyáznak a házban, vagy hogy ki milyen feltételek mellett fialtatja a kemény munkával megszerzett forintjait, míg mások csak szórják, csak szórják… Angyal Sándor jegyzete.

Ezidáig nálunk az információszabadságról szóló törvény hatálya alá tartozott az MNB és alapítványai által kezelt pénz,amit nem fedett mindent eltakaró homály. A napokban viszont a Tisztelt Ház úgy döntött, kiveszi ezt a gyakorlatot az eddigi megoldásból, és titkosítja minimum tíz évre az MNB meg az alapítványai által kezelt sok-sok milliárd forint sorsát, s maguk döntenek arról, egyáltalán nyilvánosságra hozzák-e azok létét vagy elköltését, amivel egyszerűen kiszolgáltatnák magukat az ellenérdekű feleknek. Hiába tiltakozott ez ellen a Nemzeti Adatvédelmi Hivatal vezetője, mondván, sérti az alaptörvényt, és ellentmond az alkotmánybírósági, a bírói és hatósági gyakorlatnak, valamint sérti az igazságszolgáltatás függetlenségének követelményét, mindez kevés volt az atyáknak. Itt be, ott ki. Megszavazták. Igaz, hogy ez még megtámadható a köztársasági elnöknél vagy a felsőbb bíróságnál, s bár a remény hal meg utoljára, eddigi tapasztalataink aligha hagynak kételyt a végső kimenetelt illetően.

Hanem egy dologban mégsem titkolózott a képviselők nagyon is látható többsége. Megsajnálva az MNB szegény elnökét a méltatlan díjazás miatt, több mint kétszeresére, havi 5 millió forintra emelte a fizetését, és 4,5–4,5 millióra a két helyettesét, hogy valamelyest közeledjenek e téren is a piaci vezetői bérekhez. S ki tudja, mennyire van még a plafon?

- Angyal Sándor -