Varázslás drótból és Tiffany-üvegből

Nyíregyháza - Akár a tündeékszerek, olyan légiesek és elbűvölőek Estók Gábor drótékszerei.

Nehéz lenne eldönteni, mennyire ritka az olyan kézműves, aki férfi létére drótékszert készít, ráadásul nem is rosszul. Ám hogy van ilyen, arra a közoktatás világából jól ismert Estók Gábor – hölgyek szívét is rabul ejtő – munkái szolgáltatják a legékesebb bizonyítékot.

Családi indíttatás

A „mestert” közelebbről ismerők azt is tudják, hogy korábban nagy ásványgyűjtő volt, ráadásul a drótékszerkészítésnek más előzményei is fellelhetők. A vonzalom a Tiffany-üvegekkel kezdődött, s egy idő múlva ennek a „hulladékából” készültek el az első ékszerek. Aztán jött a kihívás, hogyan lehet két alkatrészt ízlésesen összekapcsolni, s egy kis díszítést is belevinni a drótcsavarásba.

– Mindig volt bennem egyfajta kreativitás, aminek valahol elő kellett jönnie, ráadásul amikor egy ajtó valahol lezárul, nyílnia kell egy másiknak – kezdtük egy kis bemutatkozással a beszélgetést.

– Meg aztán én annak idején még szerezhettem műszaki ismeretek és gyakorlatok képzést, s magam is tartottam gyakorlati foglalkozást a gyerekeknek, ahol gyakori volt a drótmunka, és számtalan érdekes apróságot hajlítgattunk.

– Persze nem megkerülhető a családi indíttatás sem. A nagyapám, Estók Károly volt a nyíregyházi asztalos dinasztia megalapítója. A XIX. század végéről jó néhány olyan oklevelet őrzünk, ami az ő bútor­asztalos képességeit dicséri. Édesanyám, aki tanítókisasszony lett, a háború előtti időkben még tanulta és gyakorolta a kézművességet a nagy- és kisírásos mintáktól a makraméig. Az egyik nővérem a csipkeverésbe habarodott bele, a másik pedagógusként csodás bábokat készít. Vagyis a mi családunkban senki sem felejtette el egy kis kézművességre használni a kezét.

– A drótékszer abban különbözik a többitől, hogy itt nem forrasztunk, nem ragasztunk, s még a drótvégeket is úgy próbáljuk elrejteni, hogy akár abból is születhet egy díszítő megoldás – tértünk át a szakmai kérdésekre.

– A legfontosabb általam használt anyag az ezüstözött rézdrót, amit kifejezetten ehhez a technikához fejlesztettek. A tiszta ezüst az ötvösök kiváltsága, egyébként is csak engedéllyel forgalmazható, de a mi drótunk is nagyon időtálló, és szinte ugyanúgy tisztítani kell, mint a valódi nemesfémet. Amiket belefoglalok, azok főképpen ásványi eredetű anyagok, igazgyöngyök vagy kristályok. De bármi szóba jöhet a barackmagtól az órarugóig, ha az megmozdítja a fantáziámat. Létezik egy különleges kortárs stílus, a steampunk, amelynek a képviselői a Mesterségek Ünnepén rendszeresen visszatérő vendégeim. Ők kizárólag az ilyen stílusú, szokatlan anyag-összetételű ékszereimet keresik.

Csak a képzelet szab határt

– Angolul, oroszul, portugálul, spanyolul, németül sokféle szakirodalmat találni a drót­ékszertechnikákról, magyarul viszont nagyon keveset – mondta el Gábor, amikor arról kérdeztük, honnan lehet ezt megtanulni. – Az alapfogásokat alaposan el kell sajátítani, utána már csak a kézügyesség és a képzelet szab határt a lehetőségeknek, a fantázia is szabadon szárnyalhat. Én gyakran rajzolok is, a bonyolultabb ékszereket megtervezem, mielőtt nekikezdenék.

– A legtöbb szerszámot magam alakítottam olyanná, amilyenre szükségem volt, az anyagot ugyanis az eszköz nem karcolhatja. A „műhely” pedig a legtöbbször az íróasztalt jelenti, ritkán a konyhaasztalt is igénybe veszem.

– Mi, kézművesek egymást is inspiráljuk, de érdekes, hogy a fórumozók mélyen őrzik a titkaikat. A munkáimból rengeteget elajándékozok, a többit különféle rendezvényeken mutatom be. Közben pedig folyamatosan barkácsolok, s mint a bőréből kibújni képtelen pedagógus, ott helyben tanítom is a fogásokat, ha arra van igény. Szeretem a megrendelőimet közelebbről is megismerni, pláne, ha Tiffany-üveget kérnek tőlem. Látnom kell a helyszínt, a helyet, ahová az üveg kerül. Nem mindegy, honnan jön a fény, az enteriőr az ott élőkről is sokat elárul. Akár a Dunántúlra is elutazom ha kell, és arra is rájöttem, hogy ­drótékszert is könnyebb általam ismert személynek készíteni.

KM-MJ

A teljes cikk elolvasható a Kelet-Magyarország április 14-i számában és a kelet.hu-n.