"Erre senki nem volt felkészülve, és amikor bekövetkezett, kapkodás és lavírozás következett"

Nyíregyháza - Személyesen búcsúzott el a közelmúltban leköszönt osztrák államfőtől dr. Barabás László, Ausztria tiszteletbeli konzulja. A nyíregyházi konzulátus vezetője különös élményekkel, érdekes gondolatokkal tért vissza Bécsből. Interjú Dr. Barabás Lászlóval, Ausztria tiszteletbeli konzuljával.

Mire helyezte a hangsúlyt búcsúbeszédében Heinz Fischer?

DR. BARABÁS LÁSZLÓ: Ausztriá­ban az államfő a hadsereg főparancsnoka, és Fischer mindig kiemelt figyelmet szentelt a hadseregnek és működtetésének. Furcsának tűnhet az örökös semlegesség státuszában, amelyet Ausztria 1955-ben foglalt alkotmányába, és amely az uniós csatlakozás pillanatában kisebb feszültséget is okozott. Az EU-nak ugyanis van egy kevésbé emlegetett védelmi szervezete, melyben minden tagállam automatikusan szerepet, kötelezettséget vállal. Egyszerűen feloldották ezt az ellentmondást: az alkotmányba beszúrtak egy 2-3 soros kitételt, hogy az uniós védelmi szervezet tagságára nem vonatkozik az örökös semlegesség passzusa.

Ám bizonyára nem az uniós aktivitásnak tudható be az az alig ismert tény, hogy a világ egyik legtapasztaltabb hadserege az osztrák.

DR. BARABÁS LÁSZLÓ: Ausztria kiemelkedően aktív az ENSZ kéksisakos misszióiban, vagyis a békefenntartó küldetéseiben. Az osztrák kéksisakosok a jeges sarkvidéktől a Golán-fennsíkon át Afrikáig mindenütt megfordultak, rengeteg bevetést tudhatnak maguk mögött. Szomszédunk tapasztalt hadsereggel, mellette pedig komoly létszámú tartalékos állománnyal rendelkezik. Ennek a főparancsnoka volt Fischer, s beszédének egyik önkritikus pontja éppen ezt a szerepét érintette.

Mivel volt elégedetlen?

DR. BARABÁS LÁSZLÓ: Az elmúlt évben az osztrák békefenntartók kivonultak a Golán-fennsíkról, mert súlyos konfliktus kereszttüzébe kerültek, egy osztrák katona az életét is vesztette. Ez felzúdulást keltett Ausztriában, és a belpolitikai vita végén kivonták az osztrák kéksisakosokat. Fischer hibának tekintette, hogy ez ellen nem érvelt erőteljesebben, és így a kivonulással a térségben meggyengült Ausztria pozíciója, amelyet több évtized alatt építettek ki.

Feszült időket él Európa is – voltak-e rendkívüli biztonsági intézkedések?

DR. BARABÁS LÁSZLÓ: Természetesen csak személyes meghívóval lehetett belépni, ezt ellenőrizték, és az épületnek is van állandó védelme, de nem volt különleges intézkedés, nem vont gyűrűt az államfő köré a testőrség. Tudtuk persze, hogy jelen vannak, de semmiféle látványos, demonstratív óvintézkedést nem láttam, pánikot meg főképp nem. Nyugodt légkörben, rendben történt minden.

Heinz Fischer beszédének kritikus része az uniót, a tagállamait, benne Ausztriát is érintette, s megkerülhetetlen volt a menekültkérdés.

DR. BARABÁS LÁSZLÓ: Az értékelésben Ausztria történelmi múltja, saját tapasztalatai és aktuálpolitikája is tükröződött. A birodalmi múlt révén Ausztria mindig is soknemzetiségű állam volt, az egykori Osztrák–Magyar Monarchia tucatnyi nemzetisége a mai napig érezteti hatását Bécs lakossági összetételében, elég csak felütni a bécsi telefonkönyvet. Ez persze a – nem feltétlenül elfelejtett – régmúlt. Másrészt Ausztria 1955 után, amikor a szovjet érdekszféra alól szabadulva visszanyerte a szuverenitását, a gazdasága gyorsan prosperáló ágba került, amely igényelte a nagyszámú munkaerőt, ezért ott nem újdonság a bevándorlás jelensége.

Az integráció is sikeres volt?

DR. BARABÁS LÁSZLÓ: Tíz évvel ezelőtt az osztrák lakónépesség 12 százaléka nem német anyanyelvű volt. Ebben benne vannak azok is, akik az ’50-es évek végétől munkát keresve és találva települtek be. A bevándorló tömeg vegyes összetételű, a törököktől a balkáni térségből érkezett nációkig, és gond nélkül megtörtént az integráció. Ezt a jogszabályi keret és a közfelfogás is elősegítette, a társadalmi egyeztetés magas szintje garantálta a kompromisszumos megoldásokon nyugvó köznyugalmat, de mindennek hátterében a fellendülő gazdaság jelentős munkaerő-szükséglete állt.

Ha jól látom, ennek a mechanizmusnak lassan véget vet a migrációs válság.

DR. BARABÁS LÁSZLÓ: Fischer véleménye erről az volt: jöjjenek a menekültek, segíteni kell rajtuk, miközben ő sem tekintett el attól a ténytől, hogy ebben az ország közvéleménye eléggé megosztott. A kancellár lemondásának egyik oka is ez volt …

… amit nevezhetünk bukásnak is, hiszen Faymann lemondásakor úgy fogalmazott: át kell adnia a posztot olyannak, aki elfogadottabb – s gyorsan el is tűnt a politikai színtérről.

DR. BARABÁS LÁSZLÓ: Heinz Fischer álláspontja az: olyan megoldást kell találni, ami lehetőleg mindenkinek jó, elfogadható, kompromisszumon nyugvó. Tény, az újabb menekültválság olyan intenzitású, amely lényegesen eltér a korábbi időszakok válsághelyzeteitől, s amely más módszereket, más megközelítést igényel. Erre senki nem volt felkészülve, és amikor bekövetkezett, kapkodás és lavírozás következett: szükség van a munkaerőre, de nemkívánatos velejárói vannak.

Olyannyira, hogy most szakadékokról beszélünk: teljesen eltérő kultúra, szokás, viselet, értékrend, világnézet csap össze.

DR. BARABÁS LÁSZLÓ: A probléma forrása az lehet, hogy Európa és az arab világ viszonyrendszerét nagyban befolyásolja a tény: az utóbbiban elmaradt a felvilágosodás, a reformáció, megmaradt a hagyományos vallási és társadalmi struktúra. Élesen elvált egymástól Európa és Közép-Kelet útja, fejlődése, ami automatikusan konfliktusokat generál.

Heinz Fischernek július 8-án hivatalosan is lejárt a mandátuma. Hogyan tovább?

DR. BARABÁS LÁSZLÓ: Nehéz dolga lesz annak, aki őt követi: Fischer népszerű, elfogadott politikus hazai és nemzetközi színtéren egyaránt. Eleve közismert és elismert személyként lett államfő, míg a mostani két jelölt nem olyan integratív személy. Mindkettőnek megvan a maga tábora, de hangsúlyozzák, hogy összekötő szerepre törekednek, és minden osztrák állampolgár államfőjévé szeretnének válni.

Személyesen is szót váltott Fischerrel, érintették-e a magyar kapcsolatokat?

DR. BARABÁS LÁSZLÓ: Természetesen: a két ország között magas szintű diplomáciai kapcsolatok élnek, működnek, a legtöbbször anélkül, hogy erről beszámolna a sajtó. Nem azért, mert titkosak, hanem mert olyan természetes, normális rutin és gyakorlat része a közös munka. Említette például az Áder János magyar államfővel közös programját környezetvédelmi témában. A magas szintű kapcsolatok fontosságát jelzi az új kancellár közelmúltbeli magyarországi látogatása is.

A teljes cikk elolvasható a Kelet-Magyarország április 13-i számában és a kelet.hu-n.