Egész lényét kitapétázta a dac

Nyíregyháza - Monográfia jelent meg Vári Fábián László József Attila-díjas kárpátaljai költőről, néprajzkutatóról.

Papp Endre jegyzi azt a monográfiát, mely Vári Fábián László költőről, néprajzkutatótóról készült, s a Magyar Művészeti Akadémia gondozásában jelent meg. A kiadvány igyekszik átfogó képet mutatni nemcsak a költőről, a néprajzkutatóról, a közéleti személyiségről, hanem arról a közegről, korról is, melyben ez az életmű gyökerezik.

Kollektív depresszió

Vári Fábián László kortársainak helyzetét jól jellemzi, amikor azt írja (s ezzel indítja Papp Endre is a könyvet): „Apáink, ahogy sorsuk előírta, még megjárták a Gulag örökké emlékezetes színtereit, ám bennünket, amikor ennek is eljött az ideje, már csak kifinomultabb módszerekkel (munkahelyi ellehetetlenítés, egyetemről való kizárás, katonai behívó stb.) lehetett kivonni a forgalomból. ... Életfunkcióink lelassultak, kezdetét vette eltunyulásunk, s ha érkezett valahonnan akár egy friss fuvallat, egy gondolatnyi lázadás, az is csak a lélek szabadabb szektoraiban tudta megmozdítani alattunk a földet.”

Amint azt Papp Endre írja: „Emlékei szerint kilencévesen kapta az első hatalmas pofont tanító nénijétől a tiszaújlaki iskolában. Hamar megtanulta általa, hogy vallásos neveltetésének emlegetése a járási inspektorok előtt nem üdvös dolog.

A másik életre szóló élménye tizennégy évesen érte, amikor a helyi kultúrházban népes falusi közönség előtt előadta Ábrányi Emil versét (Mi a haza?). Magyartanára, aki igazgatója is volt, elvörösödött arccal szenvedte végig a versmondást, majd felrohant a színpadra, s az összehúzott függöny mögött grabancánál fogva emelte föl, s sziszegte az arcába: „Az anyád istenit, honnan szedted ezt a verset?” Fábián Laci hiába viselte a pionírnyakkendőt, később a komszomolcsillagot, ettől fogva ... „belülről belém kövesülve egész lényemet kitapétázta a dac.”

Burzsoá nacionalizmus

„Még tőle függetlenül, 1966-ban jelent meg az ungvári egyetemen az Együtt, egy mechanikus írógépen sokszorosított, 35–40 oldalas kiadvány – idézi fel a történelmet Papp Endre. – Egy egyetemi hallgatókból álló költőgárda, a magyar tanszék irodalmi körének tagjai hozták létre. A lap, amely tudatosította a magyar irodalmi élet kialakításának igényét és szükségszerűségét, mindössze másfél évfolyamot élt meg, mivel a pártbizottság betiltotta.” Ezután lényegében ugyanazok a fiatalok létrehozták a Forrás Stúdiót (már Fábián Lászlóval). A hatalomnak ez is szúrta a szemét. Erről így ír Papp Endre: „A Forrás felszámolására 1971. augusztus 20-án került sor. A Kárpáti Igaz Szó című napilap Elidegenedés?! címmel szerzői megjelölés nélküli cikket jelentetett meg, ahol éles támadás érte a Stúdió tagjait, burzsoá nacionalizmussal vádolva meg őket.”

Bepillantás a módszerekbe

A névtelen szerző – már akkor is mindenki tudta, hogy Balla László főszerkesztőről van szó – attól sem retten vissza, hogy meghamisítsa a kipécézett versrészletet, s a hamisítványba köt bele. Tette ezt Fábián László versével. A történet azért félelmetes, mert költőnk akkor még egyetemista volt, s Balla nemtelen támadása után előbb több tárgyból is megbuktatták felsőbb utasításra, majd kizárták az egyetemről.

Ennek egyenes következménye lett, hogy „nevelő” célzattal angyalbőrbe bújtatták, s az akkori NDK-ig meg sem állt. A katonai évek elevenednek meg a Tábori posta című regényében, melyet lapunkban is bemutattunk.

- KM-GYL -