2016.09.01. 09:31

Ötven éve órára pontos mestere szakmájának

Nyíregyháza - Fehér László öt évtizede, 1966. szeptember elsején lett órás tanuló.

Jelzés értékű, hogy miközben több száz óra ketyegése közben serceg a toll az üzletben, megszólal a kakukk. Láthatóan madarat lehet fogatni Fehér Lászlóval, hiszen ez is az egyik büszkesége: a legendás kakukkos óra! Éppúgy nagyra tartja, mint a vibrográfot, a vízmentességmérőt vagy az automata óra felhúzót. Minden tárgyról órákat tud regélni. Kinek ideje engedi, meghallgatja őt. Folyamatosan az időt bűvöli: elemet, üveget, szíjat cserél, tanácsokat osztogat, tereferél. Tipikusan az a közvetlen órásmester, akihez ha belép a törzsvásárló vagy az új ügyfél, az idegesen, bosszúsan érkező is megenyhül. Udvariasan kommunikál, precíz munkát végez, és ha lát akadályt, azt is bevallja. Díjazzák az őszinteségét és az igyekezetét. Napra pontosan ötven esztendeje, 1966. szeptember elsején lett órás tanuló, a hó közepén, 14-én pedig 65. születésnapját ünnepli. Tökéletes apropó a nosztalgiázásra.

– Édesapám órás-ékszerészként volt ismert a Vasvári Pál utcán. Bár 1966 tavaszán hunyt el, még láthatta, amint a 14 éves fia saját kezűleg javította meg az ébresztőórát – réved a múltba. Ám az élet nem áll meg: sztorizása közben is egymásnak adják a kilincset az ügyfelek az OTP melletti dufartban. – Reneszánszukat élik a hagyományos, mechanikus órák. Egyre több szovjet karóra kerül elő a fiók mélyéről. Ezek a gyerekkoromat idézik fel.

A VAGÉP Széchenyi utcai órajavító részlegében lett tanuló. Akkoriban Markovics Gyula volt a igazgató, Vinnai József pedig a részlegvezető, míg a Vécsey utcai tanulóműhelyben Batta Elek oktatta a szakmát.

– Hálás lehetek a tanáraimnak, a mestereimnek, hiszen nekik köszönhetem, hogy ilyen szakembert faragtak belőlem. Amíg bírom, az egészségem engedi, addig dolgozok. Barátságos a vendégköröm, az utcán megismernek. Jónéven veszik a rövid javítási határidőket és a viszonylag kedvező árakat. A kollégákkal ideális a kapcsolatom, nincs közöttünk „kenyéririgység”, ha szükséges, kisegítjük egymást alkatrészekkel.

Korántsem röghöz kötve végezte a munkáját: a Nyírfa Áruházban kezdett, utána Csengerben tizenhét évet húzott le, onnan járt ki Jánkmajtisra, Tyukodra és Porcsalmára, Nyíregyházára visszatérve 1993-ban a HÍREX-hez került, utána foglalta el mai helyét, ahol korábban Kulcsár Sándor cipészmester tevékenykedett. Előbb bérlője, majd tulajdonosa lett az üzletének, mely a második otthona.

Megjavítja az antik és modern kar-, asztali és faliórákat. Lehet sima, elemes, mechanikus vagy forgó ingás. A kvarc sem jelent neki megoldhatatlan feladatot. Hogy melyik a legmegbízhatóbb óra?

– A svájci! – vágja rá habozás nélkül. – A Doxa, a Certina, a Tissot és a Roamer a leggyakoribb, a japánok közül a Seiko és a Citizen márkák fordulnak meg leginkább nálam. Igyekszek lépést tartani a korral. Furcsa ízlelgetni, hogy ötven esztendeje vagyok a szakmában, de egyszerre felemelő érzés is. Egy biztos: amennyiben újrakezdhetném, akkor is órás lennék – emeli fel a mutatóujját, és ebben a pillanatban óramű pontossággal ismét kibújik odújából a kakukk.