Az agyagművesség népi tárgyú emlékeinek megőrzése

Kisvárda – Művészetek Háza kiállítóterében november 5–ig tekinthetik meg az érdeklődők a csengeri Fábián Béla „Karikatúra szobraim” című kiállítását.

A Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza, az Első Kisvárdai Képzőművészeti Műhely rendezésében október 15–én (szombaton) délután nyitotta meg Csorba István Kadosa, a Magyar Kultúra Lovagja, a Művészetek Háza kiállító terében. A kiállítás megnyitóját moderálta Szeregnyi László művelődésszervező–népművelő. A megnyitó meglepetése volt a csengeri múzeum igazgatójának, Szabó Jánosnak a versmondása, aki Riskó Ignác: Himnusz féle (Riskó Ignác költő, Csenger, 1813. július 31. – Budapest, 1890, október 22. Szatmár megye aljegyzője, később főjegyzője, 1848–49–ben országgyűlési képviselő.) című versét olvasta fel.

Közreműködött: A Weiner Leo Alapfokú Művészeti Iskola gitár tanára Nagy Gábor.

A kiállítás befejező aktusaként Fábián Béla átadta a megnyitót mondó Csorba István Kadosának, az alkotótársról készült karikatúra szobrát.

Alkotói önvallomás–életéről, munkásságáról

Kisvárda – Még a múlt évezredben, 1950. március 13–án születtem Csengerben, az ált. iskolát és a gimnáziumot is itt végeztem el – kezdte beszélgetésünket Fábián Béla. Sajnos rajztanárt ezekben az években nem volt szerencsém ismerni, rajzi tudásomat csak önerőből, másolásokkal tudtam fejleszteni. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán magyar rajz szakon végeztem 1973–ban, ezután Csengerben tanítottam, én voltam itt az első diplomás rajztanár, majd Debrecenben, majd ismét Csengerben tanítottam nyugdíjba vonulásomig. Szobrokkal pályafutásom során egyáltalán nem volt dolgom, mígnem egy gyerek napközis tábor alkalmával én is kedvet kaptam az agyagozáshoz, ez pontosan 1999–ben volt. Azóta „gyártom” ezeket a kis terrakotta figurákat.

Tizenöt éve volt az első kiállítása Kisvárdán

–Első komolyabb kiállításom Kisvárdán volt 2001–ben, majd Vaján is bemutatkoztam, és csoportos kiállítás során Tasnádon vettem részt. A Múzeumok Éjszakáján, 2013–ban Mátészalkán volt kiállításom, melynek alkotásait a megnyitót követően két hónapi láthatták az érdeklődők. Témáimat főleg a hagyományos paraszti társadalomból, a falusi élet mindennapjaiból veszem, erősen karikírozva az ábrázolt jellemeket, azaz ezek a kis figurák emberi gyarlóságokat mutatnak derűs iróniával. Én még beleszülettem a hagyományos, de már kivetkőző szokású falusi miliőbe – habár Csengert nagyanyámék mindig városnak nevezték, Igaz szüleim értelmiségiek voltak, de egy generációs paraszti gyökerekkel. Jól ismertük ennek az életnek ma már talán idillinek tűnő, ám a valóságban olykor rideg és bizony nem mindig komfortos világát.

Bútor makettezés

–A legújabb „hóbortom” a bútor makettek készítése. A bútor makettekkel mindössze két éve foglalkozom. A csengeri múzeum majd az összes régi népi bútorát már kivégeztem. Most már szinte vadászok egy–egy szép régi bútorra, hogy elkészíthessem makettjét – mondta beszélgetésünk végén az alkotó Fábián Béla.

Itt kell szólnunk arról, hogy testvérével, Lászlóval nagyon sokat tettek és tesznek a mai napig Szatmár kultúrájáért, a hagyományok megőrzéséért az utókor számára. Különös figyelmet fordítanak a népi tárgyú emlékek gyűjtésére, s azok közkincsé tételére.

- Vincze Péter -