Olykor bizony izgul a vadász

Jánd -  Mint beszámoltunk róla, a jándi vadászháznál trófeamustrát rendeztek a közelmúltban, amelynek keretében az érdeklődők megismerhették az ebben az esztendőben elejtett gím- dámvadak agancsait.

Kiállítás és konferencia

A kiállítás főszervezőjét, Kiss B. Zoltánt, a Felső-Tisza-vidéki Vadgazdák Szövetség elnökét kértük meg arra, hogy értékelje lapunk számára a rendezvényt.

– A Felső-Tisza-vidéki Vadgazdák Szövetsége az idén is felvállalta a megye gím-és dámvad trófeamustra megszervezését. Minden évben rendezünk mellette trófeakonferenciát is. A kettőt az idén igyekeztünk egy helyszínen megrendezni, tekintettel arra, hogy jelen volt a Földművelésügyi Minisztérium részéről Rácz Fodor Gábor, aki jól ismeri az ország vadállományának minőségi változásait. Ő is, valamint Támba Miklós, a Felső-Tisza-vidéki Vadgazdák Szövetségének fővadásza is úgy értékelte a látottakat, hogy jónak mondható az idei eredmény. Jelentős számban kerültek bemutatásra gímtrófeák és dámvadtrófeák, ráadásul az összes trófeát nem is tudtuk bemutatni és kiállítani.

A rendezvényen részt vett Balogh István, a Beregdaróci Vadásztársaság hivatásos vadásza is, ugyanis a mustrán szintén kiállították a vadászterületükön elejtett gím- és dámvad trófeákat.

Hajnalban eredményesebb

– Külföldi és hazai vadászok ejtették el azokat a szarvasokat, amelyeknek a trófeái itt láthatók. Nem panaszkodhatunk az idei trófeákra, hiszen az egyik dámtrófea arany, míg négy gímtrófea ezüst, egy pedig bronz minősítést kapott. Az aranyat érő dámszarvast október 1-jén ejtette el egy hazai vadász Márokpapi határában, a trófea súlya 5,22 kilogramm. Természetesen itt most nem az összes idei trófea látható, hiszen a külföldi vadászok már otthon mutogatják nagy büszkén a beregi vadak trófeáit. A legeredményesebbek a hajnali vadászatok voltak, hiszen több idő jutott a vadak pásztázásra, s a vadászt segítette az egyre nagyobb világosság is. Az esti vadászatokon már nincs lehetőség becserkészni a vadat, a sötétben csak hallani lehet, hogy hol bőg – magyarázta a szakember.

– Az elejtendő vad függ attól is, hogy mennyi pénzt szán rá a vadász. Volt, hogy már kinéztem a vendég számára egy szarvast, de akkor meglátott egy másikat, amelynek nagyobb volt az agancsa, ráadásul farkas ágas volt. Megtetszett neki, s hiába került jóval több forintba, végül azt ejtette el.

KM-MML

Vérebbel kereste a vadat

Bár sok-sok élményt tudna mesélni Balogh István, végül az egyik idei kalandját elevenítette fel az érdeklődésünkre.

– Az egyik vendégem kétszer is rálőtt egy szarvasra, de nem sikerült elejtenie a vadat. Előfordul ez gyakran, hiszen a vadász izgul, remeg a kéz, nem tud pontosan célozni, vagyis nem nehéz elhibázni. Másnap reggel egy hannoveri vérebbel indultam a vad keresésére, megtaláltam, s csak akkor sikerült terítékre hozni. Az ezüst minősítésű trófea a vadászt illette meg, nekem pedig maradt a terítékre hozás dicsősége.

Trófeák árulkodtak az idei sikerekről Jándon

Jánd - Látványos kiállítás kerekedett azoknak a gím- és dámvadaknak a trófeáiból, amelyeket ebben az évben Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ejtettek el a vadászok.