Értjük vagy félreértjük a költő szavát?

Nyíregyháza - Rendezvényeken közösen énekeljük, s számtalanszor halljuk nemzeti himnuszunkat. Különösen a magyar kultúra napján, emlékezve a 194 éve történtekre, amikor Kölcsey Ferenc január 22-én befejezte a költeményt. Dr. Reisinger János irodalomtörténész érdekfeszítő elemzése bárkit ráébreszthet arra, kellően nem is ismerjük, s nem is biztos, hogy mindenhol megértjük a verssorok gazdag gondolatiságának üzenetét.

– Műfaji értelemben véve himnuszból több kiemelkedő is van irodalmi hagyatékunkban – adott némi betekintést a titkokba az irodalomtörténész. – Csak néhány példa: Vörösmarty Mihály Szózata, ami szintén lehetett volna a nemzeti imánk, ha éppen nem királypárti. Azután ott a Himnusz a békéhez Radnóti Miklóstól vagy a Himnusz minden időben Nagy Lászlótól, hogy csak a legfontosabbakat említsük. S ami még érdekes: egy himnusz lehet rövid, de akár 200 soros is, mint a Széchenyi emlékezete Arany Jánostól, ami fontos számvetés arról, ki is volt a legnagyobb magyar. Érdemes elolvasni, mert többet mond a vers minden történésznél.

Nem biztos, hogy értjük

Aztán rátértünk arra is, hogy manapság a gyerekek többsége aligha érti, miért írja azt Kölcsey, hogy „nyögte Mátyás bús hadát…”. – Kevesen tudják, hogy a „bús” a régi magyar, főleg keleti nyelvjárásban feketét jelentett, Kolozsvárott még ma is bús, és nem fekete felleget említenek. Itt egyértelmű az utalás Mátyás fekete seregére. Egyébként más szó nem is illett volna a kanásztánc hét–hat szótagot váltakoztató ritmusát leképező verssorba. Azt pedig sokszor a magyartanárok sem segítenek megfejteni, ki is az a Bendegúz a második versszakban. Nem a katolikus Szent Istvánt vagy a protestáns Bocskai Istvánt említi a költő, hanem Atilla király nagyapját.

Áldás a nemzetre

– De hogy jön ide a „borzalmasnak” beállított hun vezér, aki végigdúlta egész Európát? Kölcsey óvatos volt, sem a katolikusok, sem a protestánsok felé nem akart húzni, nem megosztó himnuszt szeretett volna, hanem olyat, ami egységbe fon. A Himnusz első sorát sem biztos, hogy jól értjük. Ugyanis a „jókedv”, amit a „bőség” mellé áldásul kér a költő, nem kihágást vagy hejehuját jelent, mint ma, hanem – s itt utalnék a 90. zsoltárra – bőséges isteni kegyelmet, megbocsátást. Azért, hogy ne kard nyúljon az üldözött barlangjába, s hogy ne egymással marakodjunk.

KM-MJ

További érdekességek

Egy Reisinger-előadásból mindig kiderül az is, hogyan lehet a múlt mellett a jövendőt is megbűnhődni. Ilyenkor szó esik magyar nyelvről, ami a világ 21 versrendszere közül ötöt játszi könnyedséggel használ, míg más nyelvek csak kettőt-hármat. S nem lehet megfeledkezni Arany Jánosról sem, akit a kiegyezés után a Szent István-érdemrenddel sem lehetett megvesztegetni.