Dollyként varázsló lehet

Nyíregyháza - A lehető legjobbkor találta meg Dolly szerepe Horváth Margitot.

Horváth Margit, a Móricz Zsigmond Színház művésze a pályafutása alatt nagyon sok zenés-táncos darabban szerepelt már, remekül énekel és táncol, érdekes módon a szerepálmai között mégsem szerepelt a Hello, Dolly! – Talán azért, mert láttam a filmet, Barbra Streisanddal a főszerepben, és azt gondoltam, hogy azt a teljesítményt megközelíteni sem lehet, nemhogy túlszárnyalni – mondta lapunknak a színésznő, akit a nyíregyházi előadás címszereplőjeként szűnni nem akaró vastapssal jutalmaznak a nézők estéről estére. – Érdekes, hogy a Kabaré Sallyjét viszont nagyon szerettem volna eljátszani, pedig abban is egy utánozhatatlan teljesítmény, Liza Minnellié állt előttem, azzal kapcsolatosan mégis azt éreztem: muszáj benne megmutatnom magam. A Dollyt ráadásul egyszer, beugróként már eljátszhattam, és furcsa módon nem maradt meg bennem, hogy ez egy csodálatos női szerep.

Valójában ki a szegény?

– Mint ahogy a pályám során a legtöbb karakter, ez is a lehető legjobbkor talált meg: arról szól, hogy bár vannak gyötrelmes szakaszai az életünknek, azt kell élveznünk, amink van. Dolly a férje halálával nem csak a társát veszíti el, de a vagyonát is: nagyon magasról kerül nagyon mélyre. De vesz egy nagy levegőt, és elhatározza: boldog lesz.

Vannak csínytevései, és manipulálja az embereket, de mindezt azért teszi, hogy végül örömet szerezzen nekik. Vele szemben ott áll a dúsgazdag, ám mindig morcos és kiállhatatlan milliomos, aki viszont boldogtalan. Az előadás azt kérdezi, hogy valójában ki is a szegény? Akinek pénze nincs, vagy akinek boldogsága? Bár látszólag könnyed darab a Hello, Dolly!, sokkal sűrűbb és mélyebb, mint amilyennek általában a zenés darabokat gondoljuk – mondja Horváth Margit, aki nem titkolja, gyötrelmes volt a próbafolyamat.

Leomlottak a falak

– A Bál a Savoyban című előadás óta nem táncoltam, Túri Lajos koreográfus pedig keményen, de nagyon következetesen követelt. Ő és a rendező, Szente Vajk is olyan intenzíven vettek részt a próbákon, hogy nem tehettük meg, hogy ne dolgozzunk százszázalékos erőbedobással. A folyamat elején még voltak falak köztem és a szerep között, de azzal, hogy Vajk hagyott játszani és hogy nagyon sokat dicsért, ezek leomlottak. A kollégáimtól rengeteg törődést, odafigyelést kaptam, az előadások közben elkapott egy-egy tekintet vagy egymáshoz érés pedig jelzi: a közönségsiker csapatmunka eredménye.

– Olyan szerep ez, amiben azt érzem, hogy varázsló lehetek. Mámorító órák ezek, amelyek csak ritkán adatnak meg egy-egy pályafutás alatt. Alig várom, hogy újra Dolly bőrébe bújhassak, hogy a csoda folytatódjon. Érzem a kollégáim szeretetét, és természetesen nagyon jólesik a rengeteg megerősítés, a nyílt színi taps, de ahogy lejövök a színpadról, újra és újra azon gondolkodom: biztos, hogy elég jó voltam? Mivel mindig a maximumra törekszem, teljesen elégedett valószínűleg soha nem leszek, de azt hiszem, egy alakítás csak akkor lehet tökéletes, ha nem csak a nézők élvezik, de a szereplők is. A bennem lévő kételyek között egy dologban viszont teljesen biztos vagyok: nagyon jól érzem magam Dol­ly Levi bőrében.

KM-SZA