A Kossuth-díj eredetéről

Nyíregyháza - Több mint hetven esztendeje alapították az egyik legmagasabb magyar állami kitüntetést.

A nemzeti ünnepen állami kitüntetéseket nyújtottak át a Sándor-palotában. A rangos díjaknak komoly szerepük van az alkotók megítélésében. A magyar kultúra művelésének és ápolásának elismeréséért járó legmagasabb magyar állami kitüntetés, ami Kossuth Lajosról kapta a nevét. Dr. N. Szabó József, a Nyíregyházi Egyetem Társadalomtudományi Intézetének professor emeritusa e konkrét plakett eredetét kutatta, amelyről a Magyar Tudomány augusztusi számában írt:

Erkölcsi megbecsülés

„Az 1945 után alapított díjak között a Kossuth-díj volt az egyetlen folytonosságot jelentő, legnagyobb presztízsű állami elismerésnek számító kitüntetés. A Magyar Kommunista Párt (MKP) 1947 elejétől egyfajta hegemonisztikus hatalomgyakorlást valósított meg. A diktatórikus hatalmi gépezet „sikeres” kiépítése mellett a kommunistáknak világossá vált, hogy a rendszer politikai és társadalmi elfogadottság nélkül nehezen működtethető, ezért szükség van a legitimációs támogatásra.

Az MKP-nak a legitimáció részeként már 1945-től nagy fontossága volt az értelmiség, különösen a tudományos elit támogatásának. A párt a tudományos elit megnyeréseként az életszínvonal-emelés, a státusrendezés és a kutatási feltételek javításáért több lépést tett. Az intézkedések hatására bizonyos csoportok kezdték feladni az MKP-val szembeni bizalmatlanságukat, azonban sokan nem fogadták el a kommunistákat. Ebben a helyzetben a pártnak a nagyobb társadalmi támogatottság megszerzésére volt szüksége. A hatalomnak az erkölcsi megbecsülés azért is vált sürgetővé, mert a második világháború után megszüntették a korábban alapított kitüntetéseket – három éven át nem adtak át díjakat.

A Magyar Kommunista Párt Politikai Bizottsága szerint különösen az ország termelőerőinek hatalmas fejlesztésére volt szükség, ami szükségessé tette, hogy jutalmazzák az ország legkiválóbb tudósait, alkotóművészeit, mindazokat, akik az újjáépítés sikeréhez kiváló teljesítményükkel hozzájárultak.

A Kossuth-díj alapításáról szóló törvényjavaslat 1948. február 5-én került a parlament elé. A beterjesztést az ellenzéki pártok képviselői – bizonyos fenntartásokkal, de támogatták. A polgári erők a kitüntetések átpolitizálásától tartottak. A kommunista politikusok a díjat azért tekintették jelentősnek, mert az állam a maga ügyének tekintette a tudomány és a művészet fejlesztését, és hogy a demokrácia elismerte az egyéni teljesítményeket. A centenárium alkalmából 1948. március 15-én huszonkilenc tudós részesült Kossuth-díjban. Közülük tizenkilenc volt természettudós, tízen pedig a humán tudományok képviselői közül kerültek ki. A természettudósok között több baloldali professzor volt, illetve a két világháború között mellőzött kutatókra is akadt példa. Meglepő, hogy a Kossuth-díjasok között szerepelt Szent-Györgyi Albert és Laki Kálmán is, akik nyugatra emigráltak és nem tartózkodtak Magyarországon. Az elismerésben részesültek között többen voltak olyanok, akik már 1945–1946-ban beléptek a Magyar Kommunista Pártba, illetve egyetértően támogatták az MKP-t. A humán tudományok képviselői közül csupán hárman nem voltak baloldali kötődésűek, a bölcsészek közül többen már az illegális kommunista párt tagjai voltak, néhányan pedig a háború után lettek kommunisták.

A felterjesztést determináló háttér ismerete ellenére kijelenthetjük, hogy az első Kossuth-díjas tudósok magas szakmai, tudományos színvonalat képviseltek, későbbi munkásságukkal bizonyították, hogy rászolgáltak a kitüntetésre”.

KM