Emlékekkel gazdagon

Teljesen természetes volt diákként, hogy ha szeretnék nyáron fesztiválozni, ha nagyon vágyom valamire, ami megingatná az egyébként is bizonytalan családi költségvetést, vagy ha hülyeséget csinálok és nem merem otthon elmondani, akkor munkát kell vállalnom. Csáki Alexandra írása.

Így sodort a sors és a Volán egyik kérlelhetetlen ellenőre több mint másfél évtizede Nyíregyháza egyik legendás kocsmájának pultja mögé. A Rock Jamboree és az ott megismert, megszeretett társaság ma is meghatározó szerepet tölt be az életemben – akkor is, ha már lakat került a krimó ajtajára és virág a barátom sírjára, akivel együtt csapoltuk a söröket, mértük a rövideket, takarítottuk a romokat egy-egy erősebbre sikeredett buli után.

A fősuli éveiben már inkább a helyi gyárak törzsvendégei voltunk, a csoporttársakkal együtt lehúzott éjszakai műszakok rendesen összekovácsoltak minket. Az egyik legemlékezetesebb melóm az volt, amikor napi nyolc órában vizet porszívóztam egy olyan géppel, ami az elején szippantott, a hátulján meg fújt.

Bevallom, amikor szórólapozás címszóval a kertvárosi részeken menekültünk az elszabadult kutyák elől, hátrahagyva mindenünket, de embert soha, nem értékeltük annyira a csillagászati (értsd: a reálistól messze elrugaszkodott) órabérünkből vásárolt, menő acélbetétes bakancsainkat… Jobb híján főleg szép emlékekkel gazdagodtunk, egyben felkészültünk az államvizsga és a nyugdíjazás közötti laza negyven, munkával dúsított évre. Az előbbiért mindenképpen megérte.

- Csáki Alexandra -