Fülembe forró bolhát öntsetek!

Nyíregyháza - Az előadás Feydeau művének paródiáját (is) nyújtja.

A balek minden idők egyik leggyakrabban játszott komédiája, amelynek poénjait figyelve a néző csak kapkodja a fejét, mivel egy idő után már aligha tudja követni, ki kivel létesít szerelmi kapcsolatot.

Túltolja az udvarlást

Georges Feydeau 1896-ban keletkezett vígjátéka (Le Dindon), amelyet korábban A hülyéje címmel játszottak, Nyíregyházán Závada Péter szövegváltozatában került színre. A balek textusa Závada, Bíró Bence és Fehér Balázs Benő átdolgozásában alapos fazonigazításon esett át: nemcsak a szereplők neve módosult, hanem több ponton „modernizálódott”: a tipikus XIX. századi „jól megcsinált színdarabban” például hatszáz eurós képregényről beszélnek. A történetre nem érdemes szót vesztegetni: lehet, hogy egykor „leleplezte” a polgári (ál)erkölcsöket, mára azonban (az egyébként lendületes, abszurd helyzetekben bővelkedő) „piece bien faite” aligha mond valami megszívlelendőt. A publikum hálás Závada szövegpoénjaiért: a „túltolja az udvarlást”, a „követ, mint egy drón”, a „kimaxolja a csajozást”, a „tök jó”, a „tépőzáras bogáncs”, az „az vagy nekem, mint vámpírnak az önkéntes véradó”, a „fülembe forró bolhát öntsetek!”, a „bunkóság, férfi a neved” s az efféle szóviccek nagy derültséget keltenek a nézőtéren. (Nem kevésbé leleményesek az angol Maggy tört franciaságú/magyarságú olyan mondatai, mint a „ne kerülgessük a forró macskát”, a „most ugrik a róka a vízbe”, vagy a „megiszom a teát és kihalok”…

Fejjel a falnak

Fehér Balázs Benő rendező és csapata (látvány: Izsák Lili, Szakos Krisztina, dramaturg: Bíró Bence, hang designer: Hunyadi Alex) elkövet mindent, hogy a kissé áporodott, mindazonáltal ügyesen megkomponált, a vígjáték-irodalom bevált kliséit szellemesen adagoló meséből valami újszerű produkció szülessen. Így aztán Fehér az egész frivol históriát egy gumiszobába (dühöngőbe?) helyezi, ahol a házastársak és a szeretők gyakran – szó szerint – fejjel mennek a falnak. (Ez, s az ehhez hasonló burleszk-elemek önismétlő szerepeltetése azonban inkább már fájdalmas, mint nevetséges.) Az előadásra egyébként is jellemző a túlpörgetés: az egyes figurák indokolatlanul emlegetik nemi szervüket, mások pedig olykor jókat fetrengenek a puha (gumi)padlón. A színészi alakítások is harsányak: ez jellemző Rák Zoltán, Tóth Zolka és Bárnai Péter m. v. teljesítményére egyaránt. A női figurák kevésbé túldimenzionáltak: László Lili, Horváth Margit, Fridrik Noémi és Dézsi Darinka mellett emlékezetes a siket asszonyt néhány gesztussal megformáló Szabó Márta. Puskás Tivadar, Fehér András és Martinkovics Máté egy-egy sajátos színfolttal egészítik ki az egyébként citromsárga (!) térbe helyezett csetlés-botlást, segítve ezáltal azt, hogy A ba­lek egyben a feydeau-i mű paródiája is legyen.

- Karádi Zsolt -