Két lábbal itthon

Ha meguntuk, hogy mindig itt legyünk, utazgassunk, mert utazni jó nekünk – és érdemes, ahogy azt megénekelte anno örök slágerében a KFT együttes. Az enyhén szólva is agresszív népvándorlás világában viszont már szóba se jöhet Skandinávia, a jó meleg Afrika meg pláne. Nyéki Zsolt jegyzete.

Egyre kevesebben bérelnek ki jó nagy puputevét, s nemigen akarják bejárni se Kenyát, se Zimbabwét – azon meg végképp áll a bál, hogy ki hív meg kit egy feketére… Viszont fellendült a hazai turizmus, a honi szállodák, panziók soha nem látott forgalomnak tapsolhatnak. Több oka is van ennek: megroppant az a sznobizmus, amely szerint az a valami, ha valaki jó messzire utazik nyaralni, mondjuk „olaszba” meg „törökbe”, „görögbe”. (Gyerekkoromból emlékszem, így hencegtek a szocializmusban azok, akik eljutottak egy egzotikusnak mondott útra. Két üzenetük volt ezzel: sok pénzük van, és kiváló kapcsolatokat ápolnak befolyásos pártfunkcionáriusokkal, hiszen halandó ember nem kapott útlevelet, csak a szocialista országokba („tömény romantika…”). Megtanultuk szeretni, tisztelni és értékelni Magyarországot – s ez nagyon jó.

A másik ok, hogy a társadalom szélesebb rétege engedhet meg magának wellness hétvégét, több napos kirándulást hazánk egy-egy gyönyörű tájegységében. Persze, mindig voltak és lesznek szegény családok, és olyanok is, akik nyakuknál fogva ráncigálják elő őket, bizonyítékként, hogy minden rossz. Ettől függetlenül az üdülők, nyaralók, hotelek szobái hetekkel, hónapokkal előre foglaltak, s tömve vannak magyar vendégekkel, olyan nívós hazai szállodák is, amelyekben korábban csak egy szűk hazai elit lézengett. Az is egy ok a hazai turizmus mellett, hogy a végtelenül sznob Nyugat-Európa szaksajtója Magyarországot a legbiztonságosabb turisztikai célpontok között ismeri el. S ez nagyon, nagyon jó.

- Nyéki Zsolt -