Fájó búcsú egy kedves kollégától

Elfogadni még nehezebb a tényt, hogy nincs többé a férj, az édesapa, nincs már nekünk a kedves, szeretett munkatárs.

Munkatárs és kolléga, a szó nagybetűs értelmében: közel húsz éve került a lapkiadó vállalatunk kötelékébe, 2006-tól erősítette a Szuperinfó csapatát. Kiváló humorával, jó szívével, segítőkészségével nagyon hamar megtalálta a közös hangot az ügyfelekkel is, ezt példaértékű módon kamatoztatta munkájában, melynek ékes bizonyítéka, hogy három alkalommal is elnyerte „Az év dolgozója” kitüntető címet.

Munkahelyén a teljes kollektíva tisztelte, szerette, becsülte nyíltságáért és őszinteségéért. Igazi csapatember volt. Most már csak fájó szívvel emlegethetjük, hogy ha ő megjelent az irodában, hamar egy asztal köré gyűjtötte egy kis falatozásra a munkatársakat, akiket mindig meglepett egy kis hazaival.

Aggodalmát fejezte ki, ha környezetében valakinek gondja támadt, ha beteg lett, és saját problémái mellett arra is szakított időt, hogy mindenkit meghallgasson, hogy segítsen másokon, ha kellett, tettel, ha kellett, jó szóval vagy bátorító igével. Aztán ő vette fel a küzdelmet a betegséggel, melyet méltósággal viselt.

Mindvégig bízott a gyógyulásban, mint ahogyan mi is, mindenki itt bent, a szerkesztőségben. A kórházi ágyán is mindenkihez volt egy-egy kedves szava, és az annyira szeretett humora sem hagyta el. Bízott a Jóistenben, erre biztatott másokat is – és most elment, hogy jókedvével és adakozó szívével a fentieket ajándékozza meg.

Hanuscsák Mihálytól ma vesznek végső búcsút szerettei, barátai, ismerősei az apagyi temető ravatalozójánál 14 órától. Emlékét tisztelettel őrizzük.

A kollégák