Mérlegeljük, hogy nekik mi a legjobb

A gyerekek életében a 6 és 7 év közötti időszak fordulópont, e kortól tartották régen és tartják ma is alkalmasnak őket, hogy hozzálássanak az ismeretszerzéshez, a rendszeres tanuláshoz. A statisztikák azt mutatják, az óvodások 35-40 százaléka kezdi meg tanulmányait 6 évesen.

Hasonló fejlettségi szinten

– Az iskolaérettség nem éppen a 6. születésnapon kopogtat be a gyerek ajtaján. Van, aki hat­éves korára elkezd unatkozni az óvodában, és új ingerekre vágyik, míg másoknál ugyanebben a korban az önfeledt játék mindenek felett áll.

Alátámasztja a szakirodalom is, hogy ahogyan nem egyszerre tanulnak meg az apróságok járni, beszélni, úgy az iskolaérettség is egyénfüggő, s valóban sokat lehet fejlődni egy év alatt szociálisan, szellemileg és fizikailag is.

A fiúk egyébként is kicsit később érnek, mint a lányok, mozgékonyabbak, nehezebben összpontosítják a figyelmüket, ám ez utóbbi elengedhetetlen a tanuláshoz – tudtuk meg Oláh Gabriellától. A pszichológus tapasztalatai szerint

rengeteg a beszédhibás óvodás, a mai gyerekek keveset beszélgetnek, s ez meglátszik a szókincsükön is.

Gyér szókészlettel nehezen tudják magukat kifejezni, márpedig ezt a területet szükségszerű fejleszteni az iskolakezdésig. Ugyanilyen fontos az ábrázolókészség és a vonalvezetés.

– Amikor kap egy feladatot a kicsi, és nekikezd azonnal, önállóan megoldja, képes kitartóan, koncentráltan dolgozni, akkor mondhatjuk, hogy kialakult a feladattudata van feladattartása.

Az iskolai munka elengedhetetlen része mindkettő, ezek hiányában kín lesz a tanulás – sorolta az iskolaérettség főbb kritériumait a pszichológus, és hozzátette, hogy az utolsó óvodai évben ­kirajzolódik, ha valamilyen téren fejlesztésre szorul egy gyerek.

Ne szorongjon az iskolától

Az iskolába lépés hatalmas változás a gyermek életében, és ezekre a változásokra (más közeg, kötött napirend, feladatviselés, teljesítménymérés, értékelés) időben fel kell készíteni. Ez a feladat a szülőt és az óvodát egyaránt érinti.

– Úgy vélem,,

fontos, hogy a gyerek várja az iskolát, ne szorongjon tőle.

Éppen ezért a pszichikai felkészítés már az óvodában megkezdődik, a készségfejlesztés pedig elindul a kiscsoportban, és egészen a nagycsoport végéig tart.

Most ismét a szakmai viták kereszttűzébe került, hogy homogén vagy vegyes csoportban hatékonyabb foglalkozni a gyerekekkel. Én homogén csoportokban dolgoztam, aminek az előnyeit meg tudom erősíteni – mondta el Nagy Imréné.

A tavaly nyugdíjba vonult nyírpazonyi óvodapedagógus közel négy évtizedig dolgozott a pályán.

– Egy 6 éves végig bír hallgatni egy 15 perces mesét, egy hároméves maximum 5 percig figyel, ami zavaró egy 20 fős csoportban, ha a gyerekek kitartását akarjuk fejleszteni. Négy-öt évesen kezdjük tanítani a szabályjátékokat, amit perceken belül meg lehet értetni a hasonló korú gyerekekkel, a kisebbeknek viszont több időre van szükségük.

Számtalan példát lehetne említeni arra, miért könnyebb tervezni hasonló korú gyerekekre, és sok esetben miért hatékonyabb a munka homogén csoportokban – hozta a példákat a pedagógus, aki hozzáfűzte, hogy sok helyen a gyereklétszám miatt nem tehetik meg az azonos korcsoportokra ­bontást.

Másutt az iskolába induló gyerekeket összeszedik egy csoportba, és ez utolsó évük a felkészítésről szól – ­fűzte hozzá az óvodapedagógus.

Bár sok szülő úgy gondolja,

nem kell túldramatizálni az iskolakezdést, „magától is eljön annak az ideje”,

sajnos a mai nebulóknak gondot jelent a közösségbe beilleszkedés, szétszórt a figyelmük, szerényebb a beszédképességük és a fantáziájuk, ez részben az okoseszközök túlzott használatának a számlájára írható. Eközben intellektuálisan előrehaladottabbak, mint a 20-25 évvel ezelőtti kisgyerekek.

– Fontos, hogy sok-sok manuális feladattal lássuk el őket otthon is, végezzék el a ház körüli munkát együtt a szülővel, vegyék elő a társasjátékokat. Ceruzát a kézbe, és rajzoljanak, váljon szokássá az esti mese. Nem kell nagy dolgokra gondolni, hogy mivel tehetünk a legtöbbet gyerekeinkért – jegyezte meg Nagy Imréné.

A „menjen iskolába, vagy halasszon” dilemmára a szakemberek egybecsengő javaslata: a szülő azt vegye figyelembe, mi szolgálja a gyermeke fejlődését.

KO