Szent László zarándokútján

Cserzett bőrű, hatalmas bajszú, borotvált fejű nagy termetű, boltozatos mellkasú marcona férfiak. Ők a Csepin Péter író, hagyományőrző huszár és lovas világutazó vezette Bakonyi Poroszkálók csapata, akik arra vállalkoztak, hogy a Regnum Fest keretében végiglovagolják és lovasszemmel feltérképezzék a somogyvári Szent László Nemzeti Emlékhelyről kiinduló „Szög nyomában” történelmi útvonalat. A 17 napos kaland augusztus 20-án indult Somogyvárról és szeptember 5-én ért véget Szabolcson.

A zsinat helyszínén

A marcona férfiakról egypercnyi beszélgetés után kiderült, végtelenül jó humorú, kedves, könnyen barátkozó emberek. Életüket, szabadidejüket és pénzüket áldozzák a hagyományőrző életmódra, mert aki ezzel egyszer megfertőződik, soha nem szabadul.

Azért Szabolcs a túra végpontja, mert László királyunk 1092-ben ide hívta össze az első magyarországi zsinatot és törvénykező országgyűlést

– mondta a szabolcsi Nagy Géza, a kaland megálmodója. – I. László ezen az országgyűlésen iktatta törvénybe augusztus 20. megünneplését.

A szombat délelőtt egy része ájtatossággal telt, hiszen a lovastúra résztvevői hálaadó istentiszteleten vettek részt a szabolcsi református templomban, amely az egyik legrégebbi Árpád-kori épületünk, és amely sokáig római katolikus szertartásoknak adott otthont. A fehér festékréteg alatt helyenként még látszanak az egykori freskók nyomai.

– Sokat gondolkodtam, mit is jelent számunkra ez a túra – mondta Nagy Géza. – Tegnap találkoztam két nénivel, akikkel beszédbe elegyedtünk. Az egyikük azt mondta, milyen szép helyeken jártunk, várakban, templomokban. A másik néni pedig azt mondta, egyszerűen csak magyarok, és megütögette a szívét. Ez a mondat és ez a gesztus jelenti ennek a tizenhét napnak a lényegét.

A legendás ló

Nem csupán Szent László királyunk alakját övezte rengeteg legenda, de a lovát is. László király Szög nevű lova patkójának nyomán vizet fakasztott a szomjazó katonáinak, hegyeket mozgatott meg, aranypénzt változtatott kővé. A monda szerint egy ellene szervezett merénylet közben is nagy fényesség támadt, és a merénylő elejtette a kardot. Gyakran emlegették I. Lászlót úgy, hogy táltos király.

A lovasok Szabolcs vezér szobra előtt is lerótták tiszteletüket, majd bevonultak a szabolcsi földvárba, ahol egy fa hűvöse alatt beszélgettünk Csepin Péterrel.

A mi lovaink ahhoz értenek, hogy nagyon messzire is eljussanak

– mondta a Bakonyi Poroszkálók kapitánya.

– Ezek nem kikent-kifent lovak, ők hosszú útra valók. A csapat is így jön össze. Általában csak férfiak mennek az útjainkra, főleg ha hosszabb távra indulunk. Huszonhárom éve működik az egyesületünk, mostanra kristályosodott ki, hogy ezzel a gárdával nem csupán el lehet, de szívesen is megy el az ember. Nem tűnik velük tehernek két hét együttlét. Nem vagyunk annyira összezárva, mint egy tengeralattjáróban, de azért kell, hogy egymást elviseljük. Mindenki máshoz ért, de ahhoz nagyon, és éppen ezért elnézzük a máshol fellépő gyengeségeket.

– A túra nehézségét az jelentette, hogy az időjárás nem kedvezett. Nagyon meleg van még ilyenkor, elkapott minket a szupercella is. A lovaknak a legkellemesebb a mínusz tíztől a plusz tizenöt fokig terjedő hőmérséklet, ez ezen az úton nem adatott meg. Ezt tudtuk és vállaltuk is, ezzel együtt jól éreztük magunkat.

JG