A svédek is szigorítottak

Kristóf Budapesten ismerkedett meg egy svéd lánnyal, és a kapcsolat olyan tartósnak bizonyult, hogy most már hét éve élnek és nevelik két fiukat Svédországban, Halmstad külterületén. Kristóf egy golfklub éttermében dolgozik szakácsként, és szívesen mesél arról, miként éli meg a koronavírus-járványt a tengerparti házában.

Biztonságos, csendes

Halmstad tengerparti részein a házak arról árulkodnak, a bennük élők nem érzik fenyegetve magukat, a kerítések gyakran jelzésértékűek, egy kisebb gyerek számára is simán átléphetőek.

– Biztonságos, csendes környék – helyesel Kristóf. – Három éve költöztünk ide, mert az első fiunk megszületése után elegünk volt a göteborgi városi nyüzsgésből. Az elsődleges szempont a tenger közelsége volt, a másodlagos pedig a nyugalom. Itt mindkettő adott.

A járvány első hullámában a svédeknél a nyájimmunitásra fektették a hangsúlyt, azaz nem vezettek be korlátozásokat.

– Nagyon megoszlanak a vélemények arról, helyesen kezelték-e ebben az országban a tavaszi fertőzéshullámot – fejti ki a magyar fiatalember. – Ajánlásokat tettek, hogy tartsuk be a megfelelő védőtávolságot, meg hogy lehetőleg viseljünk maszkot, de senkit nem kértek számon. Ha bementél egy boltba maszk nélkül, nem szóltak rád, úgy gondolták, a te felelősséged, ha úgy érzed, nincs rá szükséged, ne viseld. Ahogy én érzem, az egész ország arra épül, hogy megbíznak benned, hisznek abban, az egyéni felelősséged alapján döntesz bizonyos helyzetekben. Svédországban, ha beteget jelentesz, két hétig orvoshoz sem kötelező menned, elhiszik neked, tényleg azért nem dolgozol, mert nem vagy olyan állapotban. Sok szempontból ez működik. A járvány első hulláma idején nem állt le a gazdaság, folyamatos volt a munka, a fogyasztás. Persze, azért itt is visszaesett a forgalom, de emiatt senki nem vesztette el a munkáját. Természetesen ennek a lazításnak voltak negatívumai is, az ország népességéhez viszonyítva elég sokan vesztették el az életüket az első hullám alatt.

Vigyáznak egymásra

Halmstadban tavasszal nem éreztette nagyon a hatását a vírus.

– Nagyon kevesen betegedtek meg ezen a környéken – mondja Kristóf. – Én a mai napig szerencsésnek mondhatom magam, mert eddig elkerült a járvány, de az ismerőseim közül is csak páran fertőződtek meg, ők is viszonylag gyorsan túlestek a betegségen. A legtöbbször biciklivel járok a munkahelyemre, annyira közel van, így útközben nem érintkezem emberekkel. A munkahelyen a konyhában a srácokkal kölcsönösen vigyázunk egymásra, mindenki tisztában van az azzal, a koronavírussal nem lehet viccelni.

Télen leállnak

Kristóf a héten még dolgozik, utána bezár az étterem.

– Általában karácsonyig szoktunk nyitva lenni, utána az év végén bezárunk, és csak márciusban nyitunk ki újra – fejti ki. – Érdekes, hogy amíg Európában Olaszországban és Spanyolországban megroggyant a gazdaság, itt Svédországban alig volt visszaesés. A mi éttermünk például rekordévet zár, soha nem volt még ekkora a golfklub forgalma. Az idei esztendő abban különbözik, hogy már november végén zárunk. Ennek oka pedig a szigorításokban keresendő. Szinte egy étteremben sem lesznek karácsonyi és szilveszteri vacsorák, mert most meghatározatlan ideig a vendéglátóhelyeken este tíz óra után nem lehet alkoholt felszolgálni, és ezeknek az összejöveteleknek az egyik célja pedig éppen az, hogy az étkezések mellett a svédek ihassanak is. Van olyan étterem, ahol a karácsonyi időszak adja az éves forgalom 10 százalékát. A leállás alatt kapjuk a fizetésünket, hiszen ilyenkor írják jóvá az év közbeni túlóráinkat, és az is könnyít a helyzetünkön, hogy a decemberi bezárás idejére az állam vállalja át a bérünket, így senkit nem ér kár.

A magyar fiatalember elmagyarázza, a golf Svédországban nemzeti sportnak számít, szinte mindenki tagja valamelyik klubnak.

– Abban a klubban, ahol dolgozom, 15 év a várólista. A fiaimat már most felírattam, hogy mire felnőnek, klubtagokká válhassanak.

JG