Az első oltást ők már megkapták

Az egészségügyi dolgozók után a szociális intézmények munkatársai is felvehetik a koronavírus elleni vakcinát, a református egyház fenntartásában működő nyíregyházi Szivárvány Idősek Otthona dolgozói szerdától élhettek a lehetőséggel a Jósa András Oktatókórház oltópontján. Azok kaphatják meg, akik önként vállalkoztak rá, nem estek át a fertőzésen az elmúlt három hónapban, s nem tartoznak bele abba a körbe, akiknek nem javallott – ilyen például, aki gyermekvállalást tervez, szoptat vagy autoimmun betegségben szenved.

Nagy rá az igény

– Azoknak a dolgozóinknak, akik szeretnének élni a vakcina lehetőségével, egy digitális felületen kell időpontot kérniük, majd a helyszínen egy kérdőíves adatfelmérés után megkapják az oltást – mondta el lapunknak Vári Zoltán, a Szivárvány Idősek Otthona intézményvezetője.

– Intézményünkben szerdától péntekig több mint hatvan munkatársunk veszi fel az oltást, de mivel folyamatos a jelentkezés, ez a szám még nőhet. Úgy gondolom, ez nagyon jó arány, hiszen azt jelenti, hogy azoknak a dolgozóinknak több mint a fele szeretné beadatni magának a vakcinát, akiknek nincs semmilyen ellenjavallata.

Az intézményvezető arról is beszélt, hogy aki igényli, szervezetten is elmehet az oltópontokra, de arra is megvan a lehetőség, hogy egyénileg vegyék fel a vakcinát, akár munkaidő után is. Úgy látják, hogy nagy az érdeklődés a védőoltásra, gyorsan fogynak az időpontok.

Elsők között

Pivnyikné Antal Ágnes, az otthon mentálhigiénés csoportvezetője az elsők között vette fel a koronavírus elleni vakcinát. Lapunknak elmondta: számára nem is volt kérdés, hogy beoltatja magát, az intézményben élő gondozottak és a saját egészsége érdekében.

– A munkakörömből, a feladataimból adódóan rendszeres kapcsolatban állok a lakókkal és a nappali ellátást igénylőkkel: nemcsak a foglalkozásokon találkozok velük, hanem személyes beszélgetések alkalmával is, így elengedhetetlen, hogy minden lehetőséget megragadjak a védekezésre – hangsúlyozta a csoportvezető. – Úgy érzem, a gondosság elvét figyelembe véve mindent meg kell tennem, hogy ne vihessem be a betegséget az intézmény falai közé. Így tudom a gondozottjainkat a leginkább megvédeni.

Hozzátette: a vakcinára önmagáért is igényt tartott, hiszen az allergiája miatt félt attól, hogy egy esetleges koronavírus-fertőzést hogyan vészelne át – hiszen saját környezetében egyaránt látott példát könnyű gyógyulásra és súlyos szövődményekre is.

Lelki segítség

Hihetetlen belegondolni, de bő két hónap híján már egy éve annak, hogy Magyarországon diagnosztizálták az első koronavírusos beteget. Ez idő alatt a szociális intézmények lakóira és dolgozóira egyaránt olyan lelki terhek kerültek, melyekre korábban nem tudtak felkészülni. Pivnyikné Antal Ágnes szerint az otthoni és a munkahelyi környezet együttese az, amely segíthet feldolgozni a rájuk nehezedő nyomást.

– Nekem az első és nagyon fontos védvonalam a családom: a férjem és a gyerekeim – emelte ki. – Nem kellett győzködnöm a tinédzser fiaimat arról, hogy esténként ne járjanak bulizni, mert ha hazahozzák nekem a vírust, akkor a gondozottjaink is megbetegedhetnek: elfogadták a helyzetet, pedig egyikük pont a 18. születésnapját nem ünnepelhette meg úgy, ahogy azt a korabeliek szokták. Az, hogy a családom ilyen komolyan veszi a helyzetet és támogat ebben a nehéz időszakban, nagyon sokat segít.

– Szerencsére olyan csapatban dolgozhatok, amelyben hatalmas lelkierőt adunk egymásnak. Látjuk, hogy mikor kinek van szüksége arra, hogy egy kicsit „felhúzzák” a többiek, és nem csak a munkaidőben, hanem azon túl is: mindenki kivette a részét a megnövekedett feladatokból, és esténként is beszélgettünk telefonon vagy az interneten, senkit nem hagytunk magára. Mindemellett a bentlakók lelki egészségére is figyelnünk kell, ami különösen törékeny volt az adventi időszakban. Úgy érzem, hogy az elmúlt hónapokban még jobban összekovácsolódtunk, és nem tudok elég hálás lenni a munkatársaimnak, amiért ilyen odaadással végzik a hivatásukat – tette hozzá.

VNA