Szebb napokra vár a kabalási domb

Nagy örömmel adtunk hírt arról, hogy szociografikus ihletettségű és érzékenységű könyv készül a Nyírpazony melletti, kabalási domb történetéről és a domb mögött egykor letelepedők életéről. Szerzője, B. Riskó Irén meggyőzött róla, hogy olyasmiket is tud a településrészről, amiket ma már még az ott élők közül is csak kevesen.

Ebből adódik, hogy amíg mondjuk egy nyíregyházi, városi ember a kirándulók szebb napokat látott kedvencét, a településrészből kiemelkedő dombot is Kabalásként ismeri és emlegeti, addig a név többet jelent a 4-es főút melletti magaslatnál és szűken vett környezeténél.

Egy domb, három gazda?

Adott tehát a Szelesdomb, ami mögé egy önálló településrész, Kabalás szerveződött, és a régiek e kettőt világosan meg tudták különböztetni. S amíg a frekventált Kabalás egyre jobban fejlődik és szépül, útjai megújulnak, addig a Szelesdomb 8 hektáros területéről sokan gondolhatják, hogy talán nincs is gazdája.

– Pedig nem ez a helyzet, hiszen mindjárt két gazdája is van, de egyik sem a nyírpazonyi önkormányzat – tette világossá Nyírpazony első embere, Dubay László, akit a kép árnyalására kértünk.

– Kevesebb mint felének a magyar állam, a többinek pedig a Nyírerdő Nyírségi Erdészeti Zrt. a tulajdonosa. Mindezt úgy lehetne illusztrálni, hogy ameddig egy szánkódombról lecsúszó szánkó lejuthat, nagyjából addig tart az állami tulajdon. A helyzet további érdekessége, hogy az erdészet egyben a teljes Szelesdomb vagyonkezelője is. Ha a területhez a domb aljánál fekvő részeket hozzávesszük, ez több mint 8 hektár, megvan legalább tizenkettő. De maradt még egy csavar: merthogy közigazgatási értelemben a teljes terület elkerült Nyírpazonytól, és jó két évtizede egy harmadik félhez, Nyíregyházához tartozik.

Vérzik utána a szívük

– Nekünk tehát gyakorlatilag semmi dolgunk vele, annyi kiegészítéssel, hogy a legutolsó megmozdulást – egy fogathajtó versenyt – mi szerveztünk itt 2012-ben egy helyi vállalkozó bevonásával, hatalmas érdeklődés mellett. Komoly szívfájdalom is nekünk, hogy a községünknek hasonló infra­struktúrája, köztere nincs.

Nagyobb ünnepi alkalmakkor kénytelenek vagyunk a központi Batári parkunkban szorongani, és hiába rendezünk ott nagyszabású élő koncerteket, nem merjük az eseményt úgy hirdetni, hogy jöjjenek bátran minél többen.

Ugyanakkor a Szelesdombnál bőven lenne hely a parkoláshoz, az árusoknak, a rendezvényeknek és a közönségnek is – panaszolta a polgármester. Azt se mulasztotta el megemlíteni, hogy megítélése szerint a Nyírerdő gondos gazdája a területnek. Ugyan nemrég az egyik erdős, ligetes részt tarra vágták, de a vágásérett fák helyére egy minden igényt kielégítő zöld pagonyt ígértek.

– Ismert folyamat, hogy a természet az évek során visszaveszi, ami az övé, már azt is nagyon meg kellene nézni – persze ha lenne igazi tél –, hogy manapság hol lehetne lecsúszni egy szánkóval. Ráadásul kvadosok is gyakran megfordulnak itt, nem elégséges tehát a zöldgazdálkodás, egyéb szabályozás és gondnokság is elkelne – tette hozzá.

Fel tudnák „dobni”

Dubay László szavaiból nem volt nehéz kiolvasni, hogy lennének elképzeléseik a Szelesdomb hasznosítására, ha megbíznák ezzel az önkormányzatot.

– Mi persze nem sípályában gondolkodnánk, mert szerintem ez valóságtól elrugaszkodott ötlet, a Szelesdomb nem ez a lépték.

Úgy tudnám a helyet elképzelni, amilyen az Erdei tornapálya is: lenne hely benne bográcsozáshoz, hogy baráti társaságok eltölthessenek itt mondjuk egy szombat délutánt. Terveznénk ide játszóteret, kondiparkot, futópályát és fedett részeket.

– A közüzemi infrastruktúra adott, hiszen van vízvezeték, a Bárczi dűlőből lehozható az áram, korábban lámpaoszlopokat raktak a területre, és bizonyosan pályázati forrásokat is találnánk hozzá. Mint ahogy pályáztunk is egy kizárólag önkormányzati területre helyezhető kondiparkra. Ha a domb akkor a miénk, a képviselő-testület bizonyosan fontolóra veszi, hogy esetleg ez legyen az első „fecske” ott, vagy beszorítsuk a focipályánk mellé, amire végül rákényszerültünk. Egyszóval meg tudnánk birkózni a feladattal, ha a területet a gondozásunkra bíznák, szép kihívás is lenne, úgyhogy nyitottak vagyunk minden eshetőségre – mondta el.

A Szelesdombból így lett Lyukashegy

Dubay László polgármester egy érdekes anekdotával is megtoldotta a Szeles-domb históriáját: – Ahogy a történelemkönyvekből is tudjuk, az 1848–49-es szabadságharc és a honvédő hős hadak leveréséhez orosz cári csapatokat hívtak be az osztrákok az országba, amelyeknek az egyik seregteste itt pihent meg a Szelesdomb tövében.

– A legenda szerint ezalatt ellopták tőlük a zsoldpénzt. A táborban nagy lett a felzúdulás, dühükben feltúrták az egész falut a pénzesláda után kutatva. Persze, nem találtak semmit, a katonák mégsem voltak hajlandóak továbbmenni fizetség nélkül, vagyis amíg Kijevből a futár el nem hozza az utánpótlást. Kis idő elteltével a pénz megérkezett, és a csapattest annak rendje-módja szerint felszedelődzködött.

Csakhogy az eset a lakosságot is nagy izgalomba hozta, az önjelölt kincskeresők még legalább száz évig lázasan kutattak a pénz után. Állítólag annyi lyukat vájtak a dombba, hogy rajta ragadt a Lyukashegy elnevezés

– mesélte a településvezető.